2015. október 9., péntek

Búcsú Key West-től

Persze, hogy a Key West-i utolsó napokról is vannak fényképeim, így jöjjön most záróbejegyzésnek (na azért nem kell megijedni :D) egy utolsó válogatás.

Volt búcsúebéd, búcsútalálka, búcsúölelés és búcsúajándék is. Olyan jól hozzászoktam ezekhez otthon (hisz ugye onnan kétszer is elbúcsúztam), hogy itt is rámfért. Mindent kisebben és meghittebben, de az idő is rövidebb volt ugye. A lényeg viszont ugyanaz, barátokat kell magam mögött hagyni, ami nem könnyű, de nem is feltétlenül végleges.

Búcsúebéd jó hangulatban :)

Na meg finom ételekkel és persze desszerttel.
Mert az élet akkor jó ha édes :)
Közben az utolsó napokban is utazgattam az új hazám (szerencsére csak városom) felé, volt egy-két elintézendő ügy. Például kanapé szerelés. Na ez nem volt tervezve, de ha már így hozta az élet, nem álltam ellent. Később az is kiderül, miért is volt olyan fontos momentum ez.

Az Ikea itt is csak Ikea. Idegtépő kirakós,
még jó hogy abban jó vagyok

És ha utazgatás, akkor persze naplemente az autópályán :)

Meg persze hidakon
Azért az utolsó időben sem hazudtolta meg magát Key West, furcsaságok mindig történnek. Én meg próbáltam bepótolni mindent (bár még mindig tudok egy-két dolgot ami a bakancslistámon kipipálatlanul maradt). Például a jól bevált ételek után újakat próbáltam ki.

Csak úgy a semmiből lovagoltak a képbe :)

Rakott karfiol krumplipürével na meg gofrival (?!)
Ja és persze volt az ominózus teliholdas teljes holdfogyatkozás, amire esőben és felhők alatt ülve várakoztam a szokásos mólómon hosszasan, de csak nem jött amire vártam. Mármint jött az, csak látni nem lehetett. Sebaj, majd 20 év - vagy hány - múlva újra megpróbálom :D

Jó hosszú a móló ha már Florida partjait nyaldostam,
 de a felhők csak nem tágítottak

Így én ezt az ominózus fotót készítettem
a csodás holdfogyatkozásról

Volt persze kora hajnali búcsú szenvedés, azaz edzés is

Life is too short bus :)

A nem túl szép centim végére értem

Az amerikai rizses hús, a jambalaya

Szegény már nem élt :(

Ő sem, de a tulajdonosa ezt talán nem tudta
Aztán eljött az utolsó nap. Buszozás a reptérre - na nem mintha repültem volna, csak a szokásos kocsibérlés ürügyén -, számomra hatalmas kocsi megszerzése, csurig pakolás, aztán induláááás.

Mesés kilátás a buszról

Igen, ebben talán elér minden

A szekrények kiürültek

Ahogy a lakás is visszaállt az eredeti állapotába

A kocsi pedig bringával és bőröndökkel megpakolva kész az indulásra

Hány képet csináltam már erről a hídról?
Na mindegy, még egy belefér :)
Hosszú volt a pakolás és még hosszabb az út. Enni meg kell, hát hol máshol, mint félúton egy helyes kis partszéli/útszéli étteremben.

Kilátás

Jé, még van nálam magyar feliratú valami?! :))

9 hónapon át ezt kerestem, el kellett hozzá hagynom a szigetet,
de meglett: kókuszos shrimp :)

A szomszédos asztal maradékra mindenféle madár érkezett

Jé a pelikánnal meg mi történt közben?

Szóval ez az. Robbie's Restaurant
Aztán robogtam tovább az úton, meg sem álltam Fort Lauderdale-ig. De ez már egy másik mese :) 

Látszik a motoros csupasz háta? Jó biztonságos!

Bye-bye Key West,
see you soon :)

1 megjegyzés: