Key West: február 2015

Na végre, újra itt vagyok :)

Gyűjtögettem a fotókat egy újabb vegyes felvágott bejegyzéshez, de tudtam ha nem mozdulok ki, nem lesz nagyon új témám, hisz itt is csak telnek a szürke hétköznapok nagy történések nélkül, mint bárhol máshol. Persze ez enyhe ferdítés, de akkor is éreztem, hogy kicsit el kell hagynom a szigetet ha akarok egy kis változatosságot az életembe, na meg a blogra. Így a héten fogtam magam, béreltem egy kocsit és kiruccantam kicsit. Amúgy is kapóra jött, mert az egyik magyar lány (talán a nevét elárulhatom, hogy Anita) el akart jutni a Miami reptérre, így kapva kaptam az alkalmon.

Az első éjszakát így Miamiban töltöttem. Jó volt újra ott lenni. Estére értünk fel, nem túl gyorsan, mert volt forgalom bőven (biztos másra is rájött a menekülési vágy :D). A szállodánk iszonyú jó helyen volt Miami belvárosában, már máskor is néztem, mint lehetőség, viszont mint kiderült finoman szólva nem valami nagy szám. Mindegy, egy éjszakára megfelelt. Megmutogattam a szépen kivilágított csodás felhőkarcolókat, egy picit persze shoppingoltunk is ha már ott jártunk, ültünk (álltunk) az ingyenes metrón, majd kocsiba vágtuk magunkat és átrobogtunk Miami Beachre egy éjszakai vacsorára. Key West egyik nagy hiányossága (mekkora problémák, tudom :D), hogy sehol nem lehet kapni Carbonara spagettit. Így vezetett az utunk az egyik kedvenc olasz éttermembe odaát, ahol picit sem kellett csalódni az étlap nélkül vakon megrendelt két carbonara-ban, valami isteni volt. Na ez jön most akkor képekben is:

Van mit nézni útközben

Hát igen... a naplemente...

A végtelenbe és tovább :)

Kihagyhatatlan fotózkodás a Bubba Gump étteremnél.
Nagy lábon élek, mi? :)

Éjszakai Miami fényei

Kicsit felhős volt az ég, de fülledt meleg volt

Azt mondják, fát ölelni jó.
De hogy neki vagy nekem?! :D

Szörnyűség! Hova tűnt innen a halom kényelmes szék,
ahol annyit üldögéltem anno? :(

Még egy kis Miami

Eléggé meg lehetett jegyezni, melyik utcában van a szállodánk,
csak a lila épületet kellett keresni :)

Ez pedig már az étterem teraszáról lőttem,
a szemközti ház, amit rengetegszer fotóztam már

Itt üldögéltünk. Collins és 5th str sarok
Fratelli la bufala étterem

Ez szintén a szemközti ház, mindig valahogy más, nem? :)

És igen! Az isteni Carbonara!

Aztán már másnap volt mire visszaautóztunk a szállodába becsekkolni, kicsit meggyűlt a bajunk a parkoló automatával (senki se akarjon a Biscayne-en parkolni, sokkal olcsóbb a kis utcákban), majd a nem túl bizalomgerjesztő szobában pár órára nyugovóra tértünk.

Reggel kihagyhatatlan, bocs kihagyható reggeli várt minket, majd én kocsiba vágtam magam és elindultam újabb hosszú utamra, Anita pedig még megnézte picit a nappali Miamit is, majd elindult a reptér felé.

Persze, hogy maradjon téma a következő blogra is - amire ígérem már nem kell sokat várni -, a következő nap történéseit és fényképeit kicsit még megtartom magamnak :D

Tudom, nem írok mostanában túl sűrűn, de csak úgy történnek a dolgok napról-napra, nincs semmi konkrét nagy utazás vagy program, így nincsenek hatalmas sztorijaim. Épp ezért most is csak ilyen random blogot írok, össze-vissza képek alapján, amik a mindennapokban történnek. A napokban tervezem rövid időre megint elhagyni a szigetet, csak hogy legyen téma a blogra, remélem akkor izgalmasabb történésekkel is szolgálhatok már. Bár szerencsére az ilyen vegyes felvágott, igazi történés nélküli blogokra is jó visszajelzéseket kapok, talán mert ebből a helyi szokások, mindennapok, emberek jobban megismerhetőek.

Itt is van ám Suzuki, persze nem mini méretben :)

Ha másért nem, az első lámpáin lévő amcsi zászló mintázat miatt

A mexikói kaja még mindig ínyemre való
(kivétel azt a halom irtó csípős zöld paprikát :D)

Nagy létszámban található meg a fenti korosztály a szigetre érkező turisták között

Ők eggyel fiatalabbak, de viselkedésük mint a huszonéveseké :)

Autó-különlegességek továbbra is megfordulnak erre

Ráadásul így aztán az igazi :)

Na jó, naplementét továbbra is nézek, sőt most már a napfelkelte is felkerült a listámra. Mivel utóbbi viszont túl korán van és a képek alapján nehéz eldönteni melyik mikor készült, szerintem megmaradok a barátságosabb időpontban megrendezésre kerülő naplementénél a jövőben :)

Itt épp lefelé tart

Nekem meg annyi a dolgom, hogy csak futtában van időm odapillantani :D

Felhősebb verzió is van néha sajnos

Na ez meg már a napfelkelte. Látszik a különbség?
Hát ők sem látják, mert baromira más irányba néznek :)

Nem csak helyi érdekességekkel lehet találkozni. Az alábbi baseball sapkára egy boltban bukkantam. Na nem árulták, hanem egy férfi fején volt. De véletlenül sem magyarén, hanem egy argentin pasi viselte :)

Kicsi a világ

Néha arra is jut időm, hogy a sok tennivaló közepette megpihenjek, leheverjek a homokba és élvezzem a telet :) Na jó, az utóbbi pár napban fázni szoktam, ugyanis 20 fok körül van, sőt este még van, hogy kevesebb, de talán valahogy elviselem, hisz mindjárt itt a tavasz :D

Szélcsendes napot választottam a napozásra

Ő is tudja ezt, így ledobta a ruháit és elindult a víz felé :D

Órákig el lehet itt nézelődni

Mennyi lábnyom... vagy nem azt kell nézni? :)

A helyi hókristályok

Mindig kell egy (több) kötelező madaras kép

Játszadozó emberek és madarak
(és véletlenül sem a közeledő mutatós alakot fényképeztem :D)

Most is volt egy-két vadászrepülő,
de repked itt mindenféle más is

A kis hószemcsék puha porhóban egyesülnek :)

Valamilyen vízi járművet csak ki kellene már próbálnom végre

Gyors váltás a szárazföldre... persze nem sokáig, nehéz egy ilyen kis szigeten elkerülni, hogy ne jöjjön lassan újra vizes tájkép szembe :)

Jöhetnek a tippek, hogy a
vad női motorost, vagy a szelíd járműves pasit nézték-e meg többen

Egy-két számomra nagy próbálkozáson túl vagyok már ami a kajákat illeti, így jöhetett egy újabb. Biztos másnak ez nem nagy szám, de az biztos hogy a hozzám közel állóknak mindjárt leesik az álla :) Egy kedves ismerősöm frissen fogott - és állítólag megfőzött, legalábbis nagyon remélem, vagy nyolcszor kérdeztem rá - rák ollókat hozott evés céljára. A szemeim persze kikerekedtek és eszemben sem volt még megfogni sem őket, de aztán nagy nehezen megadtam magam. Állítólag ez valami drága kaja, ráadásul nagyon népszerű, éttermekben 40 dollár körül van, horgászoktól közvetlenül 27 dollár körül lehet kapni 1 poundot (kevesebb, mint fél kiló). Szóval már csak ezért is tudni akartam mi a fenéért vannak így oda. Biztos velem van baj, mint a szusinál is, nem vagyok valami nagy ínyenc. Megettem elég sokat belőle, nem volt rossz, sőt simán ehető, de nem hiszem, hogy ezen el tudnék úgy élni, mint mondjuk egy jó rántott húson rizzsel (amit mostanában itt egyre sűrűbben eszek mióta rátaláltam a megfelelő lelőhelyre). De az biztos, hogy jobb nem látni a kibontás előtti állapotot :)