Vezetni kell, ennyi az egész

Na végre, újra itt vagyok :)

Gyűjtögettem a fotókat egy újabb vegyes felvágott bejegyzéshez, de tudtam ha nem mozdulok ki, nem lesz nagyon új témám, hisz itt is csak telnek a szürke hétköznapok nagy történések nélkül, mint bárhol máshol. Persze ez enyhe ferdítés, de akkor is éreztem, hogy kicsit el kell hagynom a szigetet ha akarok egy kis változatosságot az életembe, na meg a blogra. Így a héten fogtam magam, béreltem egy kocsit és kiruccantam kicsit. Amúgy is kapóra jött, mert az egyik magyar lány (talán a nevét elárulhatom, hogy Anita) el akart jutni a Miami reptérre, így kapva kaptam az alkalmon.

Az első éjszakát így Miamiban töltöttem. Jó volt újra ott lenni. Estére értünk fel, nem túl gyorsan, mert volt forgalom bőven (biztos másra is rájött a menekülési vágy :D). A szállodánk iszonyú jó helyen volt Miami belvárosában, már máskor is néztem, mint lehetőség, viszont mint kiderült finoman szólva nem valami nagy szám. Mindegy, egy éjszakára megfelelt. Megmutogattam a szépen kivilágított csodás felhőkarcolókat, egy picit persze shoppingoltunk is ha már ott jártunk, ültünk (álltunk) az ingyenes metrón, majd kocsiba vágtuk magunkat és átrobogtunk Miami Beachre egy éjszakai vacsorára. Key West egyik nagy hiányossága (mekkora problémák, tudom :D), hogy sehol nem lehet kapni Carbonara spagettit. Így vezetett az utunk az egyik kedvenc olasz éttermembe odaát, ahol picit sem kellett csalódni az étlap nélkül vakon megrendelt két carbonara-ban, valami isteni volt. Na ez jön most akkor képekben is:

Van mit nézni útközben

Hát igen... a naplemente...

A végtelenbe és tovább :)

Kihagyhatatlan fotózkodás a Bubba Gump étteremnél.
Nagy lábon élek, mi? :)

Éjszakai Miami fényei

Kicsit felhős volt az ég, de fülledt meleg volt

Azt mondják, fát ölelni jó.
De hogy neki vagy nekem?! :D

Szörnyűség! Hova tűnt innen a halom kényelmes szék,
ahol annyit üldögéltem anno? :(

Még egy kis Miami

Eléggé meg lehetett jegyezni, melyik utcában van a szállodánk,
csak a lila épületet kellett keresni :)

Ez pedig már az étterem teraszáról lőttem,
a szemközti ház, amit rengetegszer fotóztam már

Itt üldögéltünk. Collins és 5th str sarok
Fratelli la bufala étterem

Ez szintén a szemközti ház, mindig valahogy más, nem? :)

És igen! Az isteni Carbonara!

Aztán már másnap volt mire visszaautóztunk a szállodába becsekkolni, kicsit meggyűlt a bajunk a parkoló automatával (senki se akarjon a Biscayne-en parkolni, sokkal olcsóbb a kis utcákban), majd a nem túl bizalomgerjesztő szobában pár órára nyugovóra tértünk.

Reggel kihagyhatatlan, bocs kihagyható reggeli várt minket, majd én kocsiba vágtam magam és elindultam újabb hosszú utamra, Anita pedig még megnézte picit a nappali Miamit is, majd elindult a reptér felé.

Persze, hogy maradjon téma a következő blogra is - amire ígérem már nem kell sokat várni -, a következő nap történéseit és fényképeit kicsit még megtartom magamnak :D