Ami jó, az is változik

Szóval nem futottam el, hanem itt maradtam. Mégha a blog-nemírásomból esetleg nem erre lehetett következtetni. Egyszerűen csak kezdenek elnyelni a hétköznapok és sokszor nincs miről, sokszor meg nincs időm írni. De jelentem továbbra is jól vagyok, élem az életem, mégha kicsit máshogy, mint eddig, de néha rájövök, hogy nem szabad elmerülnöm és újra szárnyra kapok.

Egy ilyen szárnyalás eredménye volt, hogy egyik kedden mikor épp nem volt más dolgom fogtam magam, béreltem végre megint egy autót és meg sem álltam Miamiig. Pontosabban hova máshova is vezetett volna az első utam, mint...

Nini egy delfin :)

Hát persze, hogy Miami Seaqarium, éljen az éves belépő :)

Ők is ugráltak örömükben, hogy újra látnak :)

Hiányoztak a flikk-flakkok

Még vízen járni is tudnak

És többen is voltak, mint eddig, vannak fiatalok is

Még egy utolsó búcsú ugrás, aztán irány tovább

Mármint nem ők álltak tovább, hanem én a következő attrakcióra.

3 ugrál, 3 a fejét támasztva lóg :)

Talán látszik, egy kislány öleli át a delfint... éééén is akaroooom!

Egy-két trükk még és mehetünk is tovább

Kisfiú pórázon... no comment

Fókashow

Kis szünet, addig lehet sétálni a parkban, találkozni további haverokkal.

Hello kroki

Kedvenc vízi paca :) Ráadásul búvárral megtoldva

Üdv neked is cukipofa :)

Ő meg simizi is őket. Irigykedem már megint

Szegény baloldalit kopasztott csirke... bocsi papagáj lett valamiért

Ők meg simán csak dumáltak hozzám :)

És ugye ezek után, mint már annyiszor, jött aminek jönnie kell, a nagy találkozás.

Fekete-fehér szépséges árnyék suhan a víz alatt

De valami megváltozott

Folyamatosan hallani híreket, hogy tüntetnek a Seaqaruim előtt Lolita kiszabadítására, petíciókat írogattatnak alá, meg ilyenek. Én sem szeretem az állatkínzást, és magam sem tudom mi a jó megoldás ilyen esetben, bennem is vannak érvek és ellenérvek egy fogságban lévő állattal kapcsolatban. De kérdem én, ha Lolitát nézzük, aki 43 éve él ebben a medencében, előtte épp hogy élt az óceánban - mert már szörnyű körülmények között, de befogták és úgy került ide - biztos, hogy jól járna-e ha ennyi idősen - hisz amúgy nem szoktak ennyi ideig élni a gyilkos bálnák fogságban - kiengednék az óceánba magára hagyva, ahol aztán várhatja, hogy valaki kézből fogja etetni. Persze, az ösztönök meg minden... de mi van ha nem? Látszólag szereti a jelenlegi életét - hisz nem tudja lehetne másképp is -, a gondozói szeretik, a nézők meg még inkább (én már csak tudom). Igen, kicsi a medence, igen, kellene neki nagyobb, de ennyi szerintem. 

A nagy tüntetéseknek eredménye még nem lett, csak folyamatos figyelmet kap az ügy. Viszont valamiért, bár az összefüggést nem értem, azt a döntést hozták, hogy a show ideje alatt nem tartózkodhat a gondozója a medencében. Az, aki 12 éve minden napját vele tölti. Így pont a show azon részét lehetetlenítették el, ami a leglátványosabb volt, mikor kiemelte a gondozót a vízből, meg ilyenek. (Off topic: az orlandói Sea World-ben vagy 3 gondozó meghalt már gyilkos bálna által, ott érthető lenne egy ilyen döntés, sőt... de ő Lolita, aki még senkinek sem ártott :(  Így most annyi maradt a showból, hogy a parton mászkál egy csaj, beszél és beszél a gyilkos bálnákról meg magáról Lolitáról, aki ugrik egyet-kettőt jól lefröcskölve a közönséget, de ennyi. Lolita ugyanolyan cuki és aranyos, de a show majdnemhogy unalmas, de legalábbis középszerű lett. Azért visszamegyek még. De csalódott vagyok...

Ő azért továbbra is boldogan ugrándozik

A közönség nagy örömére - jajj de jó, tiszta víz lettem :D

Mindenki fusson amerre lát... késő, mindenki ül
és kapott a nyakába rendesen

A delfinek vele maradtak, ugrálnak ők is

Na ők bőrig áztak. A kislány nem szerette meg Lolitát.
A show végéig bőgött. Pedig csak víz! :)

12 év együtt. Ha én legalább egyszer megsimizhetném :)

Búcsúugrás

Persze a show végén mikor mindenkit küldözgetnek ki a csarnokból
én mindig odamegyek elbeszélgetni vele :)

Szóval újra láttam, kicsit csalódottan, de annál gyorsabban távoztam, nem maradtam még egy körre, ugyanis az eső lába igencsak lógott. Tudom, az is csak víz. De ha már Lolitát úgy ahogy megúsztam, legalább szárazon roboghatok tovább Miami Beachre.

Kora délután volt, de éjszakainak látszik a közeledő helyzet :)

A végén jobbra el, arra tisztábbnak tűnik

És igen, bent Miamiban kicsit tisztább az ég

De itt most nem álltam meg, robogtam tovább

Fontos vásárolhatnékom volt :))

Sajnos Miami Beachen is csepegett az eső, leginkább egész nap. Ráadásul a régen annyit látogatott szendvicsező hely bezárt, valami más nyílt már a helyén. Aztán az Apple boltot kerestem, az sem volt már ott. Kezdtem elveszettnek érezni magam :) De aztán valaki megnyugatott, hogy az Apple bolt csak odébb költözött, így robogtam is oda vásárolni, persze csak egy jó olasz kaja után.

Megvagytok :)

Aztán még egy kis desszert is belefért a végére. Igazából azt hittem valami turmix lesz a rendelésem végterméke, ehelyett egy durván duplán tripla csokis jégkrémmel tértem utamra :)

Rezgő-bizgő sorszám

Mondjuk nem vittem volna haza

Minden összetevője csokis, volt néhány :)

Persze hazafelé az úton szépen elfogyogatott.
Mondjuk azt, hogy elolvadt és elpárolgott :D

Matt látványosság

Na meg egy kicsit durvább látványelem

A naplemente most sajnos csak útközben ért

Aztán csak mentem és mentem, olyan 270 km oda, ugyanennyi vissza, persze egy nap alatt, minek elaprózni. Legalább még épphogy aznap haza is értem. Na de mivel szeretek néha kiszakadni innen, már másnap indulnék is akár vissza :) De nem tettem. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok még témával elmaradva, így írok még. Nem most, de nemsokára ;o)