Itt a vége... fuss el?!

Na ja, mostanában mindig így kezdem, hogy jó ideje nem írtam. De hát sajnos ez igaz. Viszont most újra itt vagyok és ez lesz így még így elégszer, mindig visszatérek, ha nem is kétnaponta.

Szóval ez a lényeg :)

Elsőre jöjjön egy kis vicceskedés, ha már nem autók :)

És akkor egy kicsit komolyabb vizekre evezek. Egyik nap telefonon társalogtam egy kedves otthoni ismerősömmel, mikor is egy gyíkot pillantottam meg a falon. Igen, odabent a szobában. Éljenek a trópusok. Két dolgot tehettem. Sikítok és elfutok... vagy ha nem akarom az éjszakát együtt tölteni vele, akkor valahogy kitessékelem a lakásból. Pici volt, gondoltam nem bánthat. Na persze puszta kézzel nem mertem megfogni, így jobb híján egy nylon zacskót a kezemre húzva bátorodtam neki. kis üldözés után meg is lett kispajtás, így rohantam ki vele az udvarra és kidobtam. De abban a pillanatban ahogy landolt, ott termett egy másik gyík, amilyenek amúgy is kóborolnak kint az ajtó előtt mindig és abban a pillanatban rávetette magát. Hihetetlen volt. Szóval kispajtás tőlem megmenekült (vagy én tőle), de egy másik, nálam sokkal kisebb teremtmény áldozata lett. Fényképet gyorsan sikerült a "harcukról" készítenem, de többre nem tellett. Kész horror, mi? :(

Kishaver a világos a másik szájában

Hősiesen próbált küzdeni,
mint az én kezeim között is előtte :(

Na horror sztori vége, jöjjön egy megoldandó kihívás. Az egyik helyi magyar oldalon találtam egy reklámot. Tankcsapda koncert lesz. Kár, hogy nem mostanában és nagyon nem a közelben, de legalább van időm kitalálni, hogy valósítom meg az odajutásomat. Bár még azt sem tudom melyik helyszínre :)

Kihagyhatatlan

Egyre komolyodik a téma, szóval nem is játszadozom tovább. Szóval talán néhány kedves olvasóban lassan felmerül egy fontos kérdés. Ugyanis nem titkolhatom, főleg mert kiérkezésemkor megírtam, hogy fél évre érkeztem. December 7-én hagytam el kis hazámat, a pecsét az útlevelemben pedig a 180 napnak megfelelően június 6-ig érvényes. Azaz holnapig. Azaz máig az otthoni olvasóknak. Na most akik eddig nem gondoltak rá, azoknak is elárultam magam, de mindegy, nem titkolózom (legalább erről nem :D) Az eredeti terv az volt, hogy Kanadába indulok tovább, pontosabban Vancouver volt a cél. Pár hónapja egy útitervet is elkészítettem, melyben egy röpke 1,5 hetes floridai autós körút után északra veszem az irányt és Washington majd New York után a Niagara vízesésen "át" hagyom el az országot, megnézem magamnak Torontót, majd onnan repülővel érkezem meg az eredetileg új felfedezésre váró városba.

A tény viszont az, ami talán abból is kiderült, hogy picit sem árasztottam el úti bejegyzésekkel a blogot, hogy szépen maradtam a popómon, nem indultam el. Mielőtt valaki rám küldené a hatóságokat (persze csak mert azt tenném, mint minden második ember aki ide érkezik :-P), teljesen hivatalos utat találtam a maradásomhoz. Létezik ugyanis egy nyomtatvány (I-539 ha valaki komolyabban is érdeklődik a téma iránt ;-D), amivel a kint tartózkodási idő meghosszabbítható. A feltételes mód azért, mert nem garantált, hogy az ember fia vagy lánya meg is kapja az áment, de amíg az elbírálásra vár, már addig is legális a kintmaradás. Na itt tartok most, elküldtem minden szükséges papírt és várom a választ. Remélhetőleg a válasz igen lesz és akkor újabb fél évet heverészhetek az óceánparton. Vagy legalább addig biztosan, míg a válasz megérkezik :))

Ennek örömére, na meg hogy ne legyen olyan unalmas az élet, költöztem. Persze még csak Key Westen belül. Semmi baj nem volt az előző lakással, csak volt egy lakótárs akié inkább volt a lakás, mint az enyém, így - bár főleg saját hülye felfogásból - leginkább csak a szobámban tartózkodtam, már amikor otthon voltam. Szóval elérkezett az ideje, hogy függetlenedjek, így kerestem egy kis stúdió lakást, ahol már nem kell egy idegennel megosztanom a konyhát és a fürdőszobát, így kedvemre lubickolhatok a hűtőben vagy hol :)

Így mikor eljött a május vége, pakoltam. Újra. Jó pár hónap után. A három bőrönd már akkor sem volt elég, mikor ideköltöztem. Azóta ágyneművel meg sok minden mással gazdagodtam, így egyre több és több táskával meg szatyorral egészül ki a mozgatandó cuccok száma. De milyen unalmas is lenne újabb kihívások nélkül, nem? :)

Bőröndök, zsákok

Táskák, szatyrok

És akkor jöjjön az új lakás. Egy helyiség az egész, egyben az előszoba, a háló, a nappali és a konyha, egy kis külön helyiség pedig a fürdő. Viszont van egy kis kert vagy terasz is! De ez itt Key West, egy kicsi sziget, ahol mindenki mindenkivel megosztja a lakását, csak hogy minél többen elférjünk ezek a kis föld darabon. Szóval szuper, hogy rátaláltam. Persze szépséghibája is van (és nem csak az ára, de azt hagyjuk is), hanem, hogy mindezt 3 hónapig élvezhetem, mert a tulaj jön vissza, csak nyárra vettem ki. Szóval szeptemberben újra költözöm. Na de hol van az még, nem igaz? :D

Hálószoba

Nappali, jobbra a terasz

Nappali a konyhával és a fürdővel

Előszoba a nagy rejtett szekrényekkel

Szóval most pár napja itt lakom és végre nem mindig fogom menekülőre a dolgot, hanem tudok már egy helyben ülni és csinálni a semmit is néha. Sőt, már TV-t is nézek, ami nem biztos, hogy pozitív, de angol gyakorlásnak mindenképpen hasznos. Persze nem erre fogom, hogy nem írok mostanában túl sűrűn ide, de a Key West-i mindennapok közel sem olyan izgalmas sztorik, mint anno a Miamiban minden délután újabb és újabb felfedezésre váró helyek bebolyongásának történetei. Szóval a továbbra is kitartó hű olvasóknak ezúton is köszönet :)

Újabb megünneplése a fél éves kint létemnek - persze ezt csak most találtam ki - egy jó kis magyar kaja. Vagy legalábbis nekem az egyik legkedvencebb. Tojásos nokedli ecetes salátával. Ráadásul nem is én készítettem - főleg mert a nokedli nálam valamiért mumus, na meg nokedliszaggatót sem lehet akármelyik polcról leakasztani -, de a lényeg, hogy igazán fenséges volt. (Köszönöm itt is újra :D)

Ötször ennyit is. Bármennyit. Mint kacsa a nokedlit :D

Totál nem ide illik a következő kép, de itt még a Fanta is más színű. Vajon miért? És vajon miért ittam, mikor amúgy sosem, tudja fene :)

Sötét narancssárga

Na hát kábé ennyit akartam mára, de azt hiszem írtam olyan sztorit amin lesz mit csámcsogni egy ideig. És akkor vasárnap fél éves koccintás. Kár, hogy még mindig nem iszom alkoholt. Mármint nem is kár. Iszom inkább még egy Fantát. Vagy egy "jó" kis Dr Peppert, ha már az amerikai kint maradásomat ünneplem :)