Besurranó művész(et)

Ott hagytam abba, hogy elindultam a fekvőrendőrökkel (bár itt csak hump :D) teletűzdelt kis úton a szállásom felé, ami hamar meg is lett. Egy tipikus amerikai útszéli motel, ami olcsó, mégis feltűnően tiszta volt, na meg persze medencés. Amire persze soha senkinek nincs ideje :) Gyors bejelentkezés, zuhanyzás és nagy alvás. Aztán jöhetett is a másnap és a reggeli a szállodában. Ami persze általában felejthető, de végül csak magamba tuszkoltam két gofrit juharsziruppal. Hisz mi más is lenne itt reggelire, mint édes vagy esetleg egy kis édes.

Tipikus útszéli motel

És a medence
(a háttérben pedig tényleg ott az út)

Ja, amúgy Sarasotában jártam. És bár tudtam, hogy a fő helyi látványosság csak reggel 10-kor nyit, nem tudtam addig mit kezdeni magammal, így én már 9-re odamentem. De tudtam, hogy nem fogom felesleges várakozással tölteni az időt, hanem úgyis feltalálom magam. Na és így is lett, hoztam a szokásos formámat és sétálni indultam. Félig céllal, félig céltalanul. Azt hiszem ha elmesélem a történteket sosem mosom már le magamról, hogy milyen ingyenélő vagyok, de szerintem csak kreatív, bevállalós és főleg szerencsés :)

Szóval ahova mentem az a Ringling múzeum, ahol szintén jártam már, de voltak kimaradt részek így volt mit pótolni. Na meg amúgy is gyönyörű hely. Leparkoltam (ingyen) és elindultam sétálni. Van egy színház a szomszédban, azt csak kívülről jártam körbe, majd elindultam egy kis utcán, amerre egy főiskola van. A hatalmas kertnek egy csodaszép  és hívogatóan nyitott kapuja van, így azon besétáltam. Mentem-mentem, sehol senki, végülis nyár van. Lesétáltam egészen a partig - hisz mily meglepő, hogy ez is a vízparton van, mint minden más - ahol már tudtam, hogy ott vagyok, ahol gondoltam hogy leszek. Ugyanis hamar kiderült, hogy ez a hatalmas park a szomszédja a múzeum parkjának. Anno átsétálunk ide a múzeumból, mert gyönyörű itt is a táj, szóval tudtam, hogy minden probléma és főleg kerítés nélkül átjárható a terület. Tudom, nem illik ilyet, nem is akartam, de ha már elmásztam a kert végéig, a fenének sem volt kedve újra végig visszasétálni, majd a múzeum parkban újra végig vissza a partig, így az egyszerűbb és rövidebb utat választottam. Előtte üldögéltem még egy ideig a vizet bámulva a kedvenc kis floridai típusú széken, majd nekiindultam. Egy kis tábla feküdt a földön, ami talán egyeseket visszariaszt a belépéstől, de én csak lefényképeztem és már mentem is tovább. Addigra eljött a 10 óra, a múzeum is kinyitott, így egy kis idő után végre nem egyedül bolyongtam a hatalmas parkban. Szóval gáz vagyok? Vagy csak leleményes? Vagy csak magyar? Én nem szégyenlem, így nincs is ezzel még vége. De előbb jöjjön néhány kép :)

A szomszédos színház

A múzeum hivatalos bejárata :)

A főiskola kapuja

A főiskolai kert vége, az épület mögött a part

Azaz ez a látvány

Kell ennél több?

Itt üldögéltem egy ideig

Legalább már a nap is dereng egy picit

Itt is üldögéltem egy picit :)

Aztán kezdtem távolodni ettől a szép épülettől

Pedig tényleg nem semmi ez a park

És az ominózus "kerítés"
De hát azt az épületet ott mögötte látnom kell! :)

Így hát közelebb is mentem, hogy megcsodálhassam

Meg még közelebb

Itt már nem ültem le :)

Ő figyelte csak, hogy mit művelek

Neve Ca' d'Zan. Itt laktak Ringlingék

Pálmafák mindenütt

A távolban egy újabb épület,
amire a múltkor már csak 5 percünk maradt, így itt az idő

Megint figyel valaki

Nem baj, azért itt átküzdöm magam valahogy :)

És itt is vagyok. Az épület mögött

Szóval ez a rózsaszín épület egy művészeti múzeum. Tele szobrokkal meg festményekkel, minden pont mintha Olaszországban járnánk. Már megint... vagyis még mindig. Tudtam, hogy ha elölről megyek be, akkor ott kérik a belépőt, ami talán csak a belső udvarra jó, de a múzeumba még pluszban kell talán valamit venni. De gondolom csak akkor, ha a normál belépőm megvan. Az meg ugye nincs. De hát leleményes vagyok. Ők meg pancserek. Vagy inkább csak nincsenek hozzászokva, hogy bárkinek is eszébe jut a kiskapukat igénybe venni. Ami jelen esetben nem is olyan kicsi, csak hátsó. Ami tárva nyitva volt. Végülis az épületen belüli kertbe, ahol a szobrok vannak ingyen lehet bemenni, így hát meg is tettem. Rengeteget fényképeztem, gyönyörű az egész. Na de. Persze, hogy furta az oldalamat, hogy mi van odabent az épületben. Hisz arra a múltkor már nem jutott idő, még bepillantani sem. Így... hát... voltak ajtók... nyitva persze... szóval bementem. Pont mint egy múzeum, tele festményekkel. Gondolom ha az ember elölről hivatalosan megy be, elmondják, hogy nem lehet fényképezni. De hát nekem ugye senki nem szólt, így még fényképeztem is nem egyet. Aztán jöttek a múzeumőr bácsik és nénik (az egész múzeum területén leginkább időseket alkalmaznak, még a kis helyi golfautókat is ők vezetik, milyen jó fejek már), akik kedvesen rám köszöntek és ennyi. Hisz a fene sem feltételezte, hogy bárki is bent lenne úgy, hogy nem lehetne ott :) Na mindegy, szóval ez történt, szépen végigjártam mindent töviről hegyire, aztán angolosan (magyarosan) távoztam a hátsó ajtón, ahol érkeztem :)

Ott volt Atlas

És Dávid is

Na meg a belső udvar

Ezért csak megérte bejönni, nem? :)

Szobrok mindenütt

Már megint egy panorámakép :)

Kiállítás

Csak fényképezek ha már bejöttem :)

Mosolyog vagy mufurc?

Kicsit sokat ihatott :)

Dávid mindenhonnan látszik

Lovak és harci szekér

Michelangelo Dávidja... természetesen replika

A diszkoszvető

Ez nem szobor, csak egy toboz. De valahogy furi itt Floridában :)

Bevallom ez a kacsafejű valami a lovon nekem újdonság volt

Laokoon csoport

Nem semmi kis folyosó

Egy ajtó, amin végre nem mentem be :)

Megyek elköszönök Dávid-barátomtól :)

Egy utolsó közeli :)

Még ott volt Romulus és Remus

Na meg kicsavart jómagam :)

Majd jött is az a bizonyos hátsó ajtó ;)

Érdekes volt ezt a sok római meg görög szobrot így és itt látni. Persze mind másolat természetesen. Ringlingék gyűjtötték össze. Aztán sétáltam tovább, meg ettem egy nem túl jó hamburgert jobb híján.

Nem tudtam, hogy ezen állni kell vagy ülni,
én előbbit tettem :D

Rózsakert. Margitsziget :)

Marilyn Monroe rózsák

Ő az

Lemon spice... különleges illata volt

Dream come true... úgy legyen :)

Elbóklásztam itt egy ideig, végigszagolgatva mindent

Na ezt nem próbáltam ki

Milyen szép már!

Most csak a szobor, nélkülem...
(szobor velem:  http://florida.neniko.org/2014/03/rozsaszin-vilag.html  :DD

Nem tudom eldönteni, hogy ez rémisztő vagy aranyos

Fenti képek a törpe szobor parkból származnak, ezek már nem gondolom, hogy híres szobrok másolatai lennének :) Jó sokat sétáltam, ideje volt továbbállni. Megjegyzem még 7 óra vezetésnyire voltam otthonról, de eszembe sem jutott még elindulni, végülis a kocsit csak másnap reggelre kellett visszavinni, szóval még előttem volt a délután meg az éjszaka :)

A kijárat... ami másoknak a bejárat is volt egyben :-P

Parkoló. Mozgássérült. Tesla
Furcsa ez így együtt, de hát ez Amerika

Nekem mostanra most csak egy ilyen bénácska Nissan jutott...
mondjuk idei, szóval csak nem szép, de legalább új

És akkor robogtam tovább

Igen, robogtam tovább. De azt már csak legközelebb mutatom meg, hogy hova, meg hogy mik történtek még utána. Lesz még fordulat, hisz nem is én lennék ha nem :)