Key West: Vizes móka-nap

Ahogy ígértem csak összeszedem magam és megírom az elmaradt vizes nap programot. Főleg mert azóta van új téma amiről írnék, de nem akarom beelőzni a múltat :)

Szóval a Fort Lauderdale-i magyar srác, Gábor és az unokaöccse látogatták meg Key Westet és egyúttal engem. Velük tartottam egy teljes napos vizes programra, ami annyit jelentett, hogy hajóval elvittek minket az óceán közepére... jól van na, szóval egy kicsit eltávolodtunk a parttól, ott lehorgonyoztunk, ahol már várt minket egy hatalmas stég, mindenféle mókás (vagy mókálkodásra való - na megint alkottam egy új szót) vízi alkalmatosságok, na meg be lett harangozva még több lehetőség. Szóval nagy várakozással teli félelemmel, de belevetettük magunkat a jóba... azaz a vízbe.

A hajóra szálláskor csapatokat kellett alkotni, persze csak önmagunkkal, szóval rengeteg 2 meg 3 meg 4 fős kiscsoportok születtek. Nevet is kellett adni magunknak, mi a nagyon magasröptű Hungarians-t választottuk. Aztán egy jó hosszú mit lehet és mit nem és azt is hogyan ismertető után - mikor már szétfőttünk a napon és a talpunkat is szétégette a hajó - végre indulhatott az igazi móka. Elsőre persze irány a víz, le kell hűlni. Aztán elkezdték hívogatni a csapatokat a különböző programokra amikre előre feliratkoztunk, aki meg éppen nem ment sehova az a hajó közelében lubickolt, búvárkodott, kajakozott, vagy csak küzdött az elemekkel. Az elemek ez esetben a vízen ringatózó felfújható építmények voltak, amire felmászni vagy épp csak elérni sem volt egyszerű. Főleg azért mert mindenkin kötelezően egy mentőmellény tette lehetetlenné a mozgást amíg a vízben tartózkodott.

Aztán jött az első nagy kihívás a Hungarians csapatnak, irány a parasailing. Mivel én már egyszer voltam és baromira élveztem (bár akkor nagyon fostam előtte - bocs :D), most bátran indultam neki, ami nem volt elmondható a csapat többi tagjáról. De ez érthető is, viszont ha az ember egyszer már ott van, nincs visszaút és iszonyatos élmény. Szóval hamar elszáll a para a szélben (hú micsoda írói elme :D) Most annyival volt másabb a dolog, hogy amíg felhúztak minket az ejtőernyővel meg mikor visszaengedtek a hajóra jól megmártóztattak minket a vízben párszor, ami jó arra hogy mindened tele megy vízzel, kapálózol és forgolódsz kikötve miközben egymást rugdossátok akaratlanul és ha nincs szerencséd még le is csúszol az ülőkédből félig álló pozícióba, ami férfiaknak különösen kellemes (ugye Tamás? :D) De a lényeg, hogy nem volt cápa ahova épp belógattak minket, szóval én élveztem nagyon.

Utána megint szórakozás a hajón, még kaját is kaptunk, na meg folyamatos volt az ingyenes ital ellátmány is. Várakoztunk a következő nagy dobásra, a banánozásra (felfújhatós szerkezet, rajta ülnek az emberek, húzza őket egy motorcsónak, jajj de jó). De a lényeg igazából nem ez volt, hanem ezzel vittek minket oda, ahol a jetski várt ránk. Vittek volna. Ugyanis annyiszor variálták át a csapatok sorrendjét meg pakolásztak minket hátra, hogy végül az utolsó banánra (mikor már mindenki más mindenen túl volt és mentek volna haza) kerültünk fel. Ismét volna. Ugyanis mikor úszikáltunk a banán felé a 3 embernek 1 helye volt csak, így lemaradtunk. Valakik olyanok felszálltak, akiknek nem kellett volna, így elindultak nélkülünk. Szóval ott ragadtunk, a nagy durranás nélkül. Na de magyarok vagyunk vagy mi. Így jött a reklamálás és a nem ezért fizettük a sok pénzt stb. Végül mi nyertünk. Hát persze. Nem is akármit. Indítottak egy utolsó utáni banánt. Azon már csak mi hárman ültünk meg még két ember. Irány a jetski. Ja, feltétel az volt az indulásra, hogy a vízből fel kell tudni mászni a banánra. A mellényben. Mert aki nem tud, az a jetskire sem fog tudni, így kár is elindulni. Na nagynehezen megmásztam az akadályt :) Szóval ott vártak minket a jetskik, életemben először lovagoltam meg a vizet. Félelmetes volt, de hatalmas élmény. Először csak finoman gyorsulgattam, aztán rájöttem hogy ha gyorsabban megyek sokkal kiszámíthatóbb a jármű, mintha lassan vánszorgok. Szuper volt! Aztán lassan lejárt az idő, mikor közölték, hogy nem visznek minket vissza a hajóra, hanem mi lenne ha mi vinnénk ki a partra a jetskiket magunk. Szóval egy vezető után szépen libasorban - már mikor sikerült - elég sokat mentünk, míg kiértünk a "parkolóba". Ott pedig újabb meglepetés, egy motorcsónakkal vittek minket vissza a nagy kikötőbe ahonnan a hajóval elindultunk. A motorcsónakos srác nagyon nyomta neki, száguldoztunk nem kicsit, még szuperebb volt. Szóval nagyon megérte panaszkodunk, sokkal többet élményt kaptunk, mint a többiek. Mire a kikötőbe értünk a hajónkról már szálltak le az emberek, megvártuk míg kiürül, aztán felmentünk mi is a cuccunkért.

Szóval szuper nap volt. Csináltak rólunk egy halom fényképet, de azt még nem sikerült "feldolgoznom", így jöjjön néhány saját meg néhány kapott fénykép (a többit meg hátha pótolom majd valamikor).