Újra nyeregben

Nem bírom ki, hogy ne írjam meg. Végre újra bicikliztem. Épp ideje volt. Egyrészről mert hiányzott, másrészről mert pont eleget sétáltam már.

Anno nagyon sokat bringáztam. Dolgozni is azzal jártam, minden vele járó macerával együtt (magassarkú és blúzocska gyűrődik a táskában, teljes átvedlés, hajvasalás és smink mind a melóhelyen), de szerettem. Mentem hosszú túrákra is, napi 100 km-ek, imádtam. Aztán valamiért - azóta sem tudom miért - valahogy nem volt hozzá kedvem. Pedig tavaly nyáron még az autómat is eladtam, lévén utazom Miamiba fél évre és kellett a pénz, meg különben is minek álljon a garázsban, mégsem pattantam bringára. Ahogy utána Miamiban sem, inkább térdig jártam a lábamat, na meg buszoztam körbe-körbe. Majd március végén hazatértem, de továbbra se semmi. Végül decemberben eljött az újabb utazásom ideje, a szívem szakadt meg, de kedves kis biciklim eladósorba került, hisz otthon kellett hagynom (amúgy még eladó ha valakit érdekel :D)

Erre egyszer csak ide kerültem Key Westre, ahol a legtöbb ember kerékpárral vagy robogóval közlekedik (kivétel a Miamiból leruccanó turistákat, akik feszítenek a kocsijukban, pont ahogy én is, mikor párszor idelátogattam). Most meg mióta itt ragadtam a lábamat nem kímélve róttam a kilométereket gyalogosan, de éreztem, hogy nincs mit tenni, újra nyeregbe kell pattannom. És végre, tegnap este megkaptam a várva várt használt brinyiglimet és ma reggel már azzal indultam útnak. Jó érzés volt, sőt késő estig tekeregtem erre-arra. Egyszerűen számomra is érthetetlen mi volt ez a másfél éves kihagyás, de örülök, hogy vége. Ráadásul bebizonyosodott az is, hogy az eddig hosszú órákon át tartó sétafikálás helyszínei két keréken milyen pikk-pakk bejárhatóak. Szóval remélhetőleg most egy ideig így maradok és gurulok hegyen-völgyön át (na jó, itt egyik sincs :D). Egy hátránya a suhanás közbeni fényképezés kicsit nehézkesebb, mint sétatempóban észrevenni ezt-azt, de megtalálom majd ennek is a módját szerintem :)

Persze az nem változott, hogy enni így is kell, így meg is álltam picit, méghozzá egy francia kávézóban. Hogy miért pont hamburgert ettem egy ilyen helyen, azt magam sem értem, de ez a hely esett útba és hát még hamburgert sem ettem mióta itt vagyok :)

Hangulatos éttermecske

Avokádós hamburger salátával

Aztán persze tekeregtem tovább, bár már nem csak a bringa gurult, hanem én is :)

Eddig nem túl érdekes, láttunk már autót tankolni

Na de így a falból a semmi közepén?

Hát igen. A képen egy csodaszép és főleg jó drága Tesla található, amibe elvétve sem kell benzin. Ahogy motor sem. Hisz teljes mértékben elektromos meghajtású. Tavaly a Miami autókiállításon volt szerencsém megcsodálni az üres motorházát és csomagtartóját :)

És még szép is.
Csak tudnám a kisvasútról miért mindenki a másik irányba kukkol

És akkor jöjjön az én kis csodajárművem. Vagy valami olyasmi. Ha azt mondom Trek, akkor az már jó jel. Csak van néhány helyi sajátossága, ami kicsit ront a fényén, de ha igazi szigetlakó akarok lenni, ezekkel jó lesz gyorsan megbarátkoznom.

Ő az új (mármint nekem az, hisz amúgy egy-két éves) vasparipám

És akkor az első helyi problémás sajátosság: a kosár!

Kb választhatok, hogy a kosár hátul legyen, vagy esetleg elől a kormányon. Majdnem mindenki így furikázik, szóval ezzel nem tűnök ki, sőt. Sokkal inkább azzal tenném, ha a messzi úton magammal repített kerékpáros sisakot, mezeket, nadrágot és kesztyűt húznám magamra. Otthon persze ultragáznak tartottam a kosárkás bringákat (ugye Józsi? :D), de itt nincs mást tenni. Egy az, hogy a drága bringás hátizsákomat otthon hagytam, de itt még az alatt is fél perc alatt patakokban folyna a víz a hátamon annak ellenére, hogy az extra szellőzős volt. Ráadásul mivel ez az egyetlen jármű, így mindenféle bevásárlást, szállítást ezzel kell megoldanom (na jó, a kanapé hurcibálás még mindig necces lenne), így vagy megbarátkozom gyorsan a drótszamár drótkosarával, vagy bevásárlószatyrok fognak lógni még a fülemen is. Nincs BMW-m, nincs BMV (busz, metró, villamos) - na jó busz van, de minek -, szóval kosárka marad. Jajj :D

És akkor jöjjön a másik, még ennyire sem befolyásolható helyi szarság. Mégpedig az időjárás nyomai. Ami mindenen elég jelentősen érzékelhető, nem csak a kormányomon, hanem kocsikon, meg mindenütt. Ugyanis a sós levegő, a sós eső, a sós napsütés és a sós izzadtság (utóbbi vicc) mindent szétmar, berozsdásít, meggyötör.

Szóval a viseltes kormányom és a rozsdás csavarok.
De erre már kitaláltam valamit, ahogy kész, képek is lesznek

Ezenkívül minden szuper, minden Bontrager ahova csak nézek

És igen. Trek! És csak ennyiért?
Boldog Karácsonyt magamnak :)

Új barátomat ma fel is díszítettem kicsit, kapott új zárat (mivel a fő közlekedési eszköz, ezért sajnos itt ezt lopják, bezzeg a házak és kocsik ajtajai mind nyitva vannak), na meg lámpákat, hogy lássanak és valamennyit én is kapizsgáljak a naplemente nézésből hazafelé menet :) Csengőt és egyéb marhaságokat azért itt sem, köszi, elég lesz a kosarat megemészteni ;-)

Nem, ez még nem én vagyok, ennyire még nem értem rá.
De ami késik, nem múlik :D

Sziget-karácsony

Hallom, hogy otthon nem volt fehér karácsony. Itt 24-én napközben elkezdett esni, természetesen csak az eső és másnap reggelig abba sem hagyta. Szóval itt sem volt fehér a homok :) Ráadásul az eső miatt a levegő is lehűlt picit, ezért ma hosszúnadrágot húztam. Kár volt túlzásba esni, egyedül a klimatizált helyiségekben esett jól, de az utcán délután már nemigen.

A Szentestét amúgy egy társaságban töltöttem, ahol érdekes új embereket ismerhettem meg, miközben csak kapkodtam a fejem, hogy mindent megértsek amit mondanak. Természetesen nem sikerült, de a kedvemért néha meg-megálltak, elmagyarázták mégegyszer kb miről is van szó éppen, sőt a biztonság kedvéért még egy másik magyar lány által tolmács is akadt :) Persze azért általában tudtam nagy vonalakban miről beszélnek, sőt hozzá is szóltam itt-ott, de azért ez fárasztó este volt, ebbe még bele kell jönni. Viszont kaptam ajándékot is, csupa hasznos dologgal egy olyan embernek akinek semmije nincs (kivétel a 3 bőröndöt :D), mint pl törölköző, szóval nagyon kedvesek voltak.

Ma az utcán eleinte kevesen voltak, aztán egyre több ember került elő mindenhonnan a karácsonyfák alól, szóval estére már csak úgy tobzódott a tömeg mindenfelé, legtöbbjük piros mikulás sapkában, ami azonkívül hogy vicces nem túl hasznos a napsütésben :) És ezzel itt véget is értek az ünnepek, 26-án már el is felejtik, hogy karácsony volt.

És akkor jöjjenek a szokásos képek, amik vagy témába vágnak, vagy nem :)

A lehűlés

Színes karácsonyi forgatag kicsit másképp

Egy elég öreg Mercedes

Nagyon sok olyan házikót látni, aminek irigylésre méltóan nagy terasza van. De persze mindent lehet tovább fokozni, ezt például általában azzal, hogy onnan van még egy feljárat a tetőn lévő kis magaslati pontra.

Álom (ugye anyu? :D)

És hogy mégse érezzem magam hazánktól messzire szakadt kis embernek (mármint ha érezném), a sok magyar emberen kívül a környező országokból is lehet találni ezt-azt, mint például egy lengyel közértet és kajáldát.

A pirogot meg fogom kóstolni egyszer

Vagy esetleg a gulyást? :)

Anno Miamiban az orosz boltban sem vettem meg ezeket, mindig csak fényképeztem,
de azért jó látni, hogy itt is van egy kis hazai

Ez már a kevésbé hazai corn dog. Vagy mégis?
Pont azért kóstoltam meg, mert pont olyan, mint anno amit gyerek koromban
ettem mindig a nagymamámmal a Keleti környékén :)

Kicsi kocsi suhanás közben

Nagy motor berregés közben

Fenti képen a hatalmas sor amúgy Hemingway háza előtt hömpölyög, mondtam én, hogy délutánra rengetegen ostromolták meg a várost. Vele szemben meg van egy világítótorony, amit eddig csak össze-vissza fényképeztem, de most végre meg is másztam (10 dollárért)

Oda megyek fel a fák fölé :)

Azaz oda

A kertben emberek játszanak... bár elég mozdulatlanul

Vagy csak épp üldögélnek

És keresgélnek a táskájukban

Jé, az egyik megmozdult :)
(biztos melege volt hosszúnadrágban :D)

Na jó, elég a mókából, indulás felfelé

Igen, arra van a kikötő, meg egy újabb óceánjáró

Szépen sorakoznak a házikók

Ott van a legdélebbi pont megbújva

Arra pedig a volt világítótorony hűlt helye...

... egy hurrikánnak köszönhetően... reméljük ezt megkíméli egy ideig
(meg engem is)

Onnan másztam fel, én is olyan pici voltam :)

Miért van az, hogy bármerre nézek az óceánt látom?
Jaaa, hogy ez egy sziget? :D

És újra itt a kikötő, körbe is értem (kétszer :D)

Hemingway-ház teteje jól elrejtve,
a tömeggel a járdán

Persze ezt senki nem olvasta el, így én irányítgattam mindenkit
(több-kevesebb sikerrel), hogy talán jó irányba menjenek

Elég volt a magaslati levegőből, szálljunk le újra a földre.
Azaz lépcsőzzünk. Felfelé sok, lefelé meredek

Szuper lehet, mikor megszólal a kürt (vagy mi)
és leesnek az emberek ijedtükben a lépcsőn

88 lépcső... többnek tűnt :)

Persze van múzeum is, ahol a történetét lehet megtudni a toronynak.
Na meg közben kipihenni a mászás fáradalmait egy kényelmes széken

Vagy egy kevésbé kényelmesen :)

Újra pici vagyok, és már így is maradok :)

Vártam, hogy kidobja a szemetet, de aztán meguntam :)

Csak tudnám mit bámultak annyira :)

Na jó, elég a mókából, végülis karácsony van, evezzünk komolyabb vizekre. Például jöhet egy komoly karácsonyfa.

Sörösüvegek a díszek :)

Ismét egy arany verda, ráadásul rokkant helyen

De állítólag szabályosan, hisz cetlije van

Na ez az a hely, ahol nem lehet fürdeni. De itt is vannak szabályszegők
(szegény kék pólós csaj meg kicsit fázósnak tűnik :D)

Ezt láttam a toronyból

A kikötő után továbbálltam és elindultam hazafelé, már fájtak a lábaim. De nem is én lennék, ha nem sétáltam volna ki egy "közeli" mólóra útközben, hogy megnézzem a naplementét. Ígérem, nem fárasztok már senkit újabb naplemente képekkel (főleg, mert időközben lemerült a telefonom :D)

Nagy poén a sirály-etetés, feltéve ha le nem kakkantanak közben
(bár tavaly ugye nekem etetés nélkül is sikerült ez a bravúr,
ráadásul kétszer is :D)

Hatalmas a móló vége, horgászgatnak, nézelődnek az emberek

A halak meg próbálják túlélni
(neki remélem sikerült, láttam, hogy visszadobták)

Nem, ez nem naplemente. Az ott egy jetski :D

Hát, ennyi volt a Karácsonyom Key Westen. Szép volt, jó volt, de majdnem pont olyan volt, mint bármelyik másik nap.

A blogírás közben pedig megérkezett a karácsonyi ajándékom. Magamtól magamnak. És nem, egyelőre nem egy új telefon, fontosabbnak éreztem egy kerékpár beszerzését. Ráadásul kedvesen házhoz is szállították, be is toltam a kis lakásomba, de fényképek csak legközelebb lesznek, úgy izgibb. Legalábbis nekem :)