Újra nyeregben

Nem bírom ki, hogy ne írjam meg. Végre újra bicikliztem. Épp ideje volt. Egyrészről mert hiányzott, másrészről mert pont eleget sétáltam már.

Anno nagyon sokat bringáztam. Dolgozni is azzal jártam, minden vele járó macerával együtt (magassarkú és blúzocska gyűrődik a táskában, teljes átvedlés, hajvasalás és smink mind a melóhelyen), de szerettem. Mentem hosszú túrákra is, napi 100 km-ek, imádtam. Aztán valamiért - azóta sem tudom miért - valahogy nem volt hozzá kedvem. Pedig tavaly nyáron még az autómat is eladtam, lévén utazom Miamiba fél évre és kellett a pénz, meg különben is minek álljon a garázsban, mégsem pattantam bringára. Ahogy utána Miamiban sem, inkább térdig jártam a lábamat, na meg buszoztam körbe-körbe. Majd március végén hazatértem, de továbbra se semmi. Végül decemberben eljött az újabb utazásom ideje, a szívem szakadt meg, de kedves kis biciklim eladósorba került, hisz otthon kellett hagynom (amúgy még eladó ha valakit érdekel :D)

Erre egyszer csak ide kerültem Key Westre, ahol a legtöbb ember kerékpárral vagy robogóval közlekedik (kivétel a Miamiból leruccanó turistákat, akik feszítenek a kocsijukban, pont ahogy én is, mikor párszor idelátogattam). Most meg mióta itt ragadtam a lábamat nem kímélve róttam a kilométereket gyalogosan, de éreztem, hogy nincs mit tenni, újra nyeregbe kell pattannom. És végre, tegnap este megkaptam a várva várt használt brinyiglimet és ma reggel már azzal indultam útnak. Jó érzés volt, sőt késő estig tekeregtem erre-arra. Egyszerűen számomra is érthetetlen mi volt ez a másfél éves kihagyás, de örülök, hogy vége. Ráadásul bebizonyosodott az is, hogy az eddig hosszú órákon át tartó sétafikálás helyszínei két keréken milyen pikk-pakk bejárhatóak. Szóval remélhetőleg most egy ideig így maradok és gurulok hegyen-völgyön át (na jó, itt egyik sincs :D). Egy hátránya a suhanás közbeni fényképezés kicsit nehézkesebb, mint sétatempóban észrevenni ezt-azt, de megtalálom majd ennek is a módját szerintem :)

Persze az nem változott, hogy enni így is kell, így meg is álltam picit, méghozzá egy francia kávézóban. Hogy miért pont hamburgert ettem egy ilyen helyen, azt magam sem értem, de ez a hely esett útba és hát még hamburgert sem ettem mióta itt vagyok :)

Hangulatos éttermecske

Avokádós hamburger salátával

Aztán persze tekeregtem tovább, bár már nem csak a bringa gurult, hanem én is :)

Eddig nem túl érdekes, láttunk már autót tankolni

Na de így a falból a semmi közepén?

Hát igen. A képen egy csodaszép és főleg jó drága Tesla található, amibe elvétve sem kell benzin. Ahogy motor sem. Hisz teljes mértékben elektromos meghajtású. Tavaly a Miami autókiállításon volt szerencsém megcsodálni az üres motorházát és csomagtartóját :)

És még szép is.
Csak tudnám a kisvasútról miért mindenki a másik irányba kukkol

És akkor jöjjön az én kis csodajárművem. Vagy valami olyasmi. Ha azt mondom Trek, akkor az már jó jel. Csak van néhány helyi sajátossága, ami kicsit ront a fényén, de ha igazi szigetlakó akarok lenni, ezekkel jó lesz gyorsan megbarátkoznom.

Ő az új (mármint nekem az, hisz amúgy egy-két éves) vasparipám

És akkor az első helyi problémás sajátosság: a kosár!

Kb választhatok, hogy a kosár hátul legyen, vagy esetleg elől a kormányon. Majdnem mindenki így furikázik, szóval ezzel nem tűnök ki, sőt. Sokkal inkább azzal tenném, ha a messzi úton magammal repített kerékpáros sisakot, mezeket, nadrágot és kesztyűt húznám magamra. Otthon persze ultragáznak tartottam a kosárkás bringákat (ugye Józsi? :D), de itt nincs mást tenni. Egy az, hogy a drága bringás hátizsákomat otthon hagytam, de itt még az alatt is fél perc alatt patakokban folyna a víz a hátamon annak ellenére, hogy az extra szellőzős volt. Ráadásul mivel ez az egyetlen jármű, így mindenféle bevásárlást, szállítást ezzel kell megoldanom (na jó, a kanapé hurcibálás még mindig necces lenne), így vagy megbarátkozom gyorsan a drótszamár drótkosarával, vagy bevásárlószatyrok fognak lógni még a fülemen is. Nincs BMW-m, nincs BMV (busz, metró, villamos) - na jó busz van, de minek -, szóval kosárka marad. Jajj :D

És akkor jöjjön a másik, még ennyire sem befolyásolható helyi szarság. Mégpedig az időjárás nyomai. Ami mindenen elég jelentősen érzékelhető, nem csak a kormányomon, hanem kocsikon, meg mindenütt. Ugyanis a sós levegő, a sós eső, a sós napsütés és a sós izzadtság (utóbbi vicc) mindent szétmar, berozsdásít, meggyötör.

Szóval a viseltes kormányom és a rozsdás csavarok.
De erre már kitaláltam valamit, ahogy kész, képek is lesznek

Ezenkívül minden szuper, minden Bontrager ahova csak nézek

És igen. Trek! És csak ennyiért?
Boldog Karácsonyt magamnak :)

Új barátomat ma fel is díszítettem kicsit, kapott új zárat (mivel a fő közlekedési eszköz, ezért sajnos itt ezt lopják, bezzeg a házak és kocsik ajtajai mind nyitva vannak), na meg lámpákat, hogy lássanak és valamennyit én is kapizsgáljak a naplemente nézésből hazafelé menet :) Csengőt és egyéb marhaságokat azért itt sem, köszi, elég lesz a kosarat megemészteni ;-)

Nem, ez még nem én vagyok, ennyire még nem értem rá.
De ami késik, nem múlik :D