Hallom, hogy otthon nem volt fehér karácsony. Itt 24-én napközben elkezdett esni, természetesen csak az eső és másnap reggelig abba sem hagyta. Szóval itt sem volt fehér a homok :) Ráadásul az eső miatt a levegő is lehűlt picit, ezért ma hosszúnadrágot húztam. Kár volt túlzásba esni, egyedül a klimatizált helyiségekben esett jól, de az utcán délután már nemigen.
A Szentestét amúgy egy társaságban töltöttem, ahol érdekes új embereket ismerhettem meg, miközben csak kapkodtam a fejem, hogy mindent megértsek amit mondanak. Természetesen nem sikerült, de a kedvemért néha meg-megálltak, elmagyarázták mégegyszer kb miről is van szó éppen, sőt a biztonság kedvéért még egy másik magyar lány által tolmács is akadt :) Persze azért általában tudtam nagy vonalakban miről beszélnek, sőt hozzá is szóltam itt-ott, de azért ez fárasztó este volt, ebbe még bele kell jönni. Viszont kaptam ajándékot is, csupa hasznos dologgal egy olyan embernek akinek semmije nincs (kivétel a 3 bőröndöt :D), mint pl törölköző, szóval nagyon kedvesek voltak.
Ma az utcán eleinte kevesen voltak, aztán egyre több ember került elő mindenhonnan a karácsonyfák alól, szóval estére már csak úgy tobzódott a tömeg mindenfelé, legtöbbjük piros mikulás sapkában, ami azonkívül hogy vicces nem túl hasznos a napsütésben :) És ezzel itt véget is értek az ünnepek, 26-án már el is felejtik, hogy karácsony volt.
És akkor jöjjenek a szokásos képek, amik vagy témába vágnak, vagy nem :)
 |
A lehűlés |
 |
Színes karácsonyi forgatag kicsit másképp |
 |
Egy elég öreg Mercedes |
Nagyon sok olyan házikót látni, aminek irigylésre méltóan nagy terasza van. De persze mindent lehet tovább fokozni, ezt például általában azzal, hogy onnan van még egy feljárat a tetőn lévő kis magaslati pontra.
 |
Álom (ugye anyu? :D) |
És hogy mégse érezzem magam hazánktól messzire szakadt kis embernek (mármint ha érezném), a sok magyar emberen kívül a környező országokból is lehet találni ezt-azt, mint például egy lengyel közértet és kajáldát.
 |
A pirogot meg fogom kóstolni egyszer |
 |
Vagy esetleg a gulyást? :) |
 |
Anno Miamiban az orosz boltban sem vettem meg ezeket, mindig csak fényképeztem, de azért jó látni, hogy itt is van egy kis hazai |
 |
Ez már a kevésbé hazai corn dog. Vagy mégis? Pont azért kóstoltam meg, mert pont olyan, mint anno amit gyerek koromban ettem mindig a nagymamámmal a Keleti környékén :) |
 |
Kicsi kocsi suhanás közben |
 |
Nagy motor berregés közben |
Fenti képen a hatalmas sor amúgy Hemingway háza előtt hömpölyög, mondtam én, hogy délutánra rengetegen ostromolták meg a várost. Vele szemben meg van egy világítótorony, amit eddig csak össze-vissza fényképeztem, de most végre meg is másztam (10 dollárért)
 |
Oda megyek fel a fák fölé :) |
 |
Azaz oda |
 |
A kertben emberek játszanak... bár elég mozdulatlanul |
 |
Vagy csak épp üldögélnek |
 |
És keresgélnek a táskájukban |
 |
Jé, az egyik megmozdult :) (biztos melege volt hosszúnadrágban :D) |
 |
Na jó, elég a mókából, indulás felfelé |
 |
Igen, arra van a kikötő, meg egy újabb óceánjáró |
 |
Szépen sorakoznak a házikók |
 |
Ott van a legdélebbi pont megbújva |
 |
Arra pedig a volt világítótorony hűlt helye... |
 |
... egy hurrikánnak köszönhetően... reméljük ezt megkíméli egy ideig (meg engem is) |
 |
Onnan másztam fel, én is olyan pici voltam :) |
 |
Miért van az, hogy bármerre nézek az óceánt látom? Jaaa, hogy ez egy sziget? :D |
 |
És újra itt a kikötő, körbe is értem (kétszer :D) |
 |
Hemingway-ház teteje jól elrejtve, a tömeggel a járdán |
 |
Persze ezt senki nem olvasta el, így én irányítgattam mindenkit (több-kevesebb sikerrel), hogy talán jó irányba menjenek |
 |
Elég volt a magaslati levegőből, szálljunk le újra a földre. Azaz lépcsőzzünk. Felfelé sok, lefelé meredek |
 |
Szuper lehet, mikor megszólal a kürt (vagy mi) és leesnek az emberek ijedtükben a lépcsőn |
 |
88 lépcső... többnek tűnt :) |
 |
Persze van múzeum is, ahol a történetét lehet megtudni a toronynak. Na meg közben kipihenni a mászás fáradalmait egy kényelmes széken |
 |
Vagy egy kevésbé kényelmesen :) |
 |
Újra pici vagyok, és már így is maradok :) |
 |
Vártam, hogy kidobja a szemetet, de aztán meguntam :) |
 |
Csak tudnám mit bámultak annyira :) |
Na jó, elég a mókából, végülis karácsony van, evezzünk komolyabb vizekre. Például jöhet egy komoly karácsonyfa.
 |
Sörösüvegek a díszek :) |
 |
Ismét egy arany verda, ráadásul rokkant helyen |
 |
De állítólag szabályosan, hisz cetlije van |
 |
Na ez az a hely, ahol nem lehet fürdeni. De itt is vannak szabályszegők (szegény kék pólós csaj meg kicsit fázósnak tűnik :D) |
 |
Ezt láttam a toronyból |
A kikötő után továbbálltam és elindultam hazafelé, már fájtak a lábaim. De nem is én lennék, ha nem sétáltam volna ki egy "közeli" mólóra útközben, hogy megnézzem a naplementét. Ígérem, nem fárasztok már senkit újabb naplemente képekkel (főleg, mert időközben lemerült a telefonom :D)
 |
Nagy poén a sirály-etetés, feltéve ha le nem kakkantanak közben (bár tavaly ugye nekem etetés nélkül is sikerült ez a bravúr, ráadásul kétszer is :D) |
 |
Hatalmas a móló vége, horgászgatnak, nézelődnek az emberek |
 |
A halak meg próbálják túlélni (neki remélem sikerült, láttam, hogy visszadobták) |
 |
Nem, ez nem naplemente. Az ott egy jetski :D |
Hát, ennyi volt a Karácsonyom Key Westen. Szép volt, jó volt, de majdnem pont olyan volt, mint bármelyik másik nap.
A blogírás közben pedig megérkezett a karácsonyi ajándékom. Magamtól magamnak. És nem, egyelőre nem egy új telefon, fontosabbnak éreztem egy kerékpár beszerzését. Ráadásul kedvesen házhoz is szállították, be is toltam a kis lakásomba, de fényképek csak legközelebb lesznek, úgy izgibb. Legalábbis nekem :)
Igen csillagom, ezeréves álom egy tetőkert. Key West érdekes város, és az a rengeteg "megdermedt" figura! :) Örülök, hogy végre leültél az egyik mellé.
VálaszTörlésPuszi: anyu.
Már bánjuk, hogy együtt nem mentünk fel a toronyba, csak alulról fotóztuk. Majd legközelebb. Puszi: Marika és Apu
VálaszTörlésSzia E! Szép képek ismét :-) várom a folytatást :-D w.anett
VálaszTörlés