2015. augusztus 9., vasárnap

Ingyenélés mesterfokon

Robogásom célja a helyi akvárium meglátogatása volt. Gondoltam ha már "véletlenül" megspóroltam a belépőt a Ringling parkba (25 dollár), jó fej leszek és elköltöm ezt a pénzt egy másik helyen (20 dollár). Na ja. Csakhogy rólam van szó.

Szóval odaértem, két hídon meg egy szigeten át. Leparkoltam, beálltam a sorba. Erre odajön egy nő. Szándékozom jegyet venni? Mondom persze, azért állok a sorban. Csak mert neki éves belépője van és bevihet magával két embert INGYEN vendégként, akarok-e csatlakozni. Mi van? Ingyen? De hát azért jöttem, hogy fizessek végre valamiért. Na jó, hát legyen. Ez egy ilyen nap. Köszönöm :D

Kanadai házaspár volt, sokat beszélgettünk, együtt mentünk át a másik épületbe, hátha belekötnek a vendégjegybe. Persze minden simán ment. Megy ez nekem :)

Sziget-bejáró

Megmentőm :)

Muréna meg valami hal

Sárga hal (jó tudományos vagyok ma is :D)

Blowfish (gömbhal)
Végre valaminek tudom a nevét

Imádom, mindig mosolyog :)

Medúzák

Jó hatalmas volt

Lionfish. Sajnos túl sok van errefelé, nincs ellensége, irtani kell

Elfelejtettem, pedig tök különleges

Cowfish

Csikóhal. Cukik

Tengeri ubi és shrimp... jajj, miért eszek én ilyet? :-o

Frogfish. Bár szerintem inkább szikla :)

Hurrikán szimulátor... fenének sem kell, örülök ha elkerül
(mondjuk épp hurrikán-szezon van :D)

Cápa és valami nagy halak :)

Remélem "élőben" sosem találkozunk :)

Grouper

Teknős pajtás kinézett rám

Picuri teknős

És a "kis" kedvenc manatee
Nem túl nagy az akvárium, de jó volt, főleg ingyen :)

Utána már épp ideje volt délnek vennem az irányt és elindulni hazafelé. Csakhogy útba esett egy outlet center. Olyan igazi, nagy, vagyis hatalmas, jó nagy leárazásokkal. Pechemre - vagy épp szerencsémre - vasárnap lévén este 6-kor zárt, szóval sok időm nem maradt bolyongani. Persze azért nem távoztam üres kézzel. Főleg mert sok helyen 70%-os leárazás volt, amire még jött újabb 30%, hogy kisöpörjék a készletet. Aha, köszi, jöhet :) Mivel korán zárt, így legalább esélyes volt, hogy még aznap hazakavarodok. Persze végül nem :)

Postaláda

Hatalmas szobor, pont, mint Key Westen

Miért nem lehet tolatva parkolni, nem értem :(

Itt ez természetes... otthon magyar zászlóval ugyanez???

Shopping time
Csak ennyi :(

De komolyan nagyon le volt árazva minden. Jobb is, hogy nem volt több időm :)

Aztán végül elindultam délre, hosszú út várt rám. Még Miami alján, mielőtt a szigetekre és hidakra léptem volna elmentem egy nagybevásárlásra, kihasználva hogy végre nem a hátamon kell cipelnem végre a szajrét. Így végül hajnal fél 2-re haza is keveredtem. A gond csak az volt, hogy reggel 7-re vissza kellett vinnem a kocsit, szóval túl sokat nem aludtam. Már odafelé a reptérre - ott vannak az autókölcsönzők - láttam rendőröket összegyűlve, de örültem, hogy nem foglalkoznak velem így korán reggel, így nem érdekelt mi a szitu. Kocsit visszaadtam, bringámat a tárolóból magamhoz vettem és napfelkeltében elindultam hazafelé. Ekkor már jobban érdekelt mi a rendőri gyülekezet, mert elállták a járdát meg a bringautat, szóval csak lelassítottam. És a következőt láttam, szóval végül meg is álltam, kell a fotó a blogra :)

A nappal keltem

Jé egy csónak

Ébredezik

Gyülekezet

Valami nagyon történik
Szóval elárulom a nagy titkot. A kis csónakkal érkezett 24 kubai ember a 90 mérföldre lévő Kubából. Hajnal 4-re értek partot. És a hangsúly ezen van. Hisz mivel partot értek, így innentől övék a kánaán. Kapnak zöld kártyát és még pénzt is. Szóval egyszerűen bevándorolhatnak, letelepedhetnek. Remélem nem sértek meg senkit és tisztelet a kivételnek, de ők ezt jól ki is használják. Jó dolgukban leginkább nem dolgoznak és élvezik a semmittevést. Újabb magánvélemény, de kérdem én, egy dolgos lelkes európai miért nem ér ennyit nekik, ők miért nem kapnak lehetőséget bizonyítani? Holott ők még dolgoznának is, adót is fizetnének, stb. De inkább befogom a számat és örülök nekik, ahogy az autókból sokan kikiabáltak (nyilván kubaiak), hogy gratulálnak meg minden. Persze tényleg nagy dolog, hogy azon a lélekvesztő csónakon eljutottak ennyien idáig. Csak egy kicsit igazságtalan, hogy aki repülővel érkezik azt nem rögtön zöldkártyával várják a reptéren :)

Na jó, mielőtt túllihegem, inkább befejezem mára. És ezzel vége is a két napi történésnek három bejegyzésben. 800 mérföldet vezettem, azaz 1290 km-t, de nagyon megérte. És azóta sem csak pihenek, nemsokára jövök egy újabb izgi nap történésivel.


1 megjegyzés: