Kalandozás Miamiban - bevezető

Egyik este a városban sétálgattam, mikor rájöttem hogy mi lenne ha felugranék Miamiba. És ennyi volt a szervezés, na meg foglaltam egy kocsit neten.

Kb pont a legdélebbi legdélebbi ház előtt jött az ötlet

Azaz a legdélebbi csücsök közelében

Ahol épp látható volt ez a legdélebbi szépség
(ott van háttérben az emlékmű, szóval nem vicc :D)

Ez már nem legdélebbi, de tipikus KW

Ez most nem igazán témába vágó, de megtaláltam a képeket. Van egy bolt, ahol rengeteg mindenféle és fajta függőágyat, nyugágyat, hintaágyat lehet kapni és persze kipróbálni. Bármelyiket hazahoznám és ezerszer kényelmesebb lenne, mint a 40 dolláros garázsvásáros kanapém. De persze jóval többe is kerülnek ennél :)

Hintaágy

Na ez például jöhetne :)

:)

Aztán megint kimentem a kikötőbe a naplemente-előzmény bulira, egy-két előadást újra megnéztem, majd elmentünk vacsorázni az egyik magyar lánnyal. Ráadásul sushi-t (vagy lehet szusinak is írni?) enni, amire én otthon sem voltam kíváncsi, de hát az új életben mindent ki kell próbálni. Legalábbis félig-meddig. Azért mindenféle herkentyűt nem próbáltam ki (főleg miután a majdnem mindegyikben lévő eel-ről kiderült, hogy angolna), elég volt nekem a zöldséges, meg a lazacos. Megettem úgy ahogy, de nem fogok ezen élni :)

Malac-pajtás újra akcióban

Miso leves

Tengeri fű vagy mi saláta

És az izék

Amúgy azért is gondoltam, hogy utazok egyet, mert nagy lehűlést jeleztek csütörtökre (azaz mára). Fent északon a kanadai hideg töri át a határokat, ami egészen idáig Floridáig is lemerészkedik. Pl észak-Floridában még mínusz is volt éjszaka, ami azért durva. Itt Key Westen meg Miamiban ebből annyi lett, hogy fúj a szél, a szokásos 26-27 nappali és 22-23 éjszakai hőmérséklet helyett pedig csak 22 nappali és 18 éjszakai van/volt/lesz. Szóval gondoltam ne fázzak az utcán meg a bringámon, jobb lesz egy kocsiban melegedni :)))

Na jó, nem ragozom tovább. Szóval kedden délután kibuszoztam a reptérre a kis bőröndömmel, ott várt a bérelt kocsi, majd jóval 5 után elindultam Miamiba és 4 órán át autóztam a célállomásra. A szigeteken végig picit több, mint 2 óra és onnan még 2 Miamin át. Csak én lehetek olyan szerencsétlen - bár nem tudom, hogy múltkor említettem-e hogy így jártam -, a szigetekről kifelé menet jó hosszú úton megint végig követett egy rendőrautó, így elég nehézkes volt mindig csak picivel túllépni a megengedett sebességet. Mondjuk itt amúgy sem szoktam túlságosan gyorsan hajtani, hisz mások sem teszik, de azért a kb 10%-ot mindenki ráteszi, így én is próbálok csak annyit :) Amúgy már tök belejöttem, főleg mikor ilyen követőim vannak. Ja meg persze könnyű beállítani a tempomatot és csak nézelődni.

Bár otthon is sok mindenkinek alap a jól felszerelt kocsi, én max az elektromos ablakemelőt nevezhettem extrának a kis kocsikáimban, de legalább Pözsi volt mind :) Itt viszont az összes bérelhető kocsi, azaz a legalsó kategóriás is mind vadi új és tele van minden földi jóval, amivel itt ismerkedtem csak meg. Pl az internet rádió meg a telefonról zenehallgatás, nekem luxus, de legalább így élvezhették a floridai lakosok is a Tankcsapdát nem kis hangerőn :) Az állandó fényképezéstől könnyen lemerülő telefonomnak amúgy is jól jön a sűrű töltés, így tényleg kihasználtam amit csak lehetett.

Miamiba érve rögtön észrevettem néhány változást ami az ottani életem után jött létre. Pl átadtak valami alagutat az egyik hídon (vagy alatt) a kikötőhöz, na abba nem merészkedtem be, de utána nézek majd mi az. Meg eddig csak Miamiban volt ingyenes trolley, de most már Miami Beachen is mindenhol ott robog, mennyi buszbérlettől kímélt volna meg. Ja meg az egyik helyen, ahol sűrűn keltem át szabálytalanul gyalog az úton, kinőtt egy kerítés... talán pont miattam, tudták hogy újra visszamerészkedek? :) Mondjuk most gyalog nem jártam arra, de azért jó lesz vigyázni legközelebb hol mit teszek.

Éjszaka a városban próbáltam menet közben fényképezgetni, de persze egyik rosszabb lett, mint a másik. Vezetés közben, sötétben, telefonnal (ráadásul még mindig a régivel)... szóval felejtős :)

Talán ez az egy... ingyenes metrósín alulról, felhőkarcolókkal

Aztán másnap reggel útrakeltem. Kezdetnek megnéztem a régi házat ahol laktam, amit azóta lebontásra ítéltek a szemetek. Pedig annyi szép emlék köt oda :( Mivel még nincs körbekerítve, természetesen besétáltam :)

Az a bizonyos móló

És maga a ház

Utána tovább mendegéltem a szigeten (na jó, gurultam) és megnéztem még egy házat. Méghozzá ezt:

Vajon felismeri valaki?

És ebből a szögből?

Általában csak ezt a folyosó részt mutatták, de néha a szomszéd
nagy ház is feltűnt

Na jó, elárulom a nagy titkot. Dexter házánál jártam. Aki nem tudja mi az, ne keseredjen el. Én sem tudtam mi az, pedig sokan irkálták nekem amíg azon a szigeten éltem fél évig. Aztán hazamentem és unalmamban bepótoltam a tudatlanságomat. Ez egy sorozat egy sorozatgyilkos rendőrről, aki a filmben azon a szigeten lakott ahol én (a Bay Harbor-i mészáros). Rákattantam, a 8 évadot villámgyorsan néztem végig. Jó is volt (nekem legalábbis nagyon bejött), de főleg gondolom Miami, a rendőrség, a sziget miatt éltem át annyira. És a ház tényleg létezik, az első 5-6 évadban tényleg ez a ház tűnik fel, utána már csak kaliforniai díszlet az egész, de csak elmentem már megnézni ha már arra jártam újra. A bibi annyi, hogy totál elzárt terület, persze laknak ott, de nem volt pofám becsöngetni senkihez. Gondolom halálra unhatják már az ott lakók a sorozat-rajongókat :)

Aztán elindultam Miami Beach hétköznap reggeli forgatagában utamra. Furcsa, hogy míg ott éltem, nem tűnt fel, ami most a lelassult Key West után azonnal. Kész őrület ami az utcákon folyik. Mindenki hömpölyög a dolgára. Én persze anno busszal jártam és pont nem érdekelt ki hova rohan, hisz én nyaraltam, ráértem (na jó, a suliba néha picit siettem), de valahogy nem adtam át magam a káosznak. Most kocsival sem annyira, de azért éreztem körülöttem a feszültséget, ami azért nem annyira vészes, mint odahaza a pesti csúcsforgalomban, de Key West ehhez képest egy szanatórium. Pedig aztán az utakon káosz itt is van, csak itt nem kizárólag hatalmas autókból áll, hanem bringások, robogósok és egyéb járművel keverékéből, ami azért mégiscsak nyugodtabb káosz. Érdekes volt újra látni Miamit, más érzéseket hozott elő, persze semmiképpen sem rosszakat. Az viszont szuper volt, hogy minden pillanatban tudtam hol vagyok, merre megyek, mi hol van. Bezzeg Budapestet valahogy sosem ismertem meg ennyire, főleg Budán még mindig el tudnék tévedni azonnal. Ami még feltűnt, hogy elfelejtettem mennyire hihetetlenül sok luxus autó berreg mindenfelé. Oké, hogy KW-en itt vannak a Miamiból Mustang-al meg Camaroval leözönlő turisták, meg van jó néhány utánafordulós jóseggű Corvette... de hogy Miamiban mennyi a Lamborghini, a Ferrari és sorolhatnám az fantasztikus.

Egy Pontiac előttem, egy meg parkol

Az ilyen kormányra ülős (a biztonsági öv alig ér el olyan előre!)
nénikék meg akkor is felhúznak ha nem egy Mustangban ülnek épp
- pedig ez igen! :(

Ja, reggeliztem is. Jó amerikai módjára természetesen a kisujjamat sem mozdítottam meg érte, csakis egy reggelizőhely jöhetett szóba. 

Mangó smoothie (gyümölcsturmix, de vízzel).
Sűrű volt és isteni finom

Sonkás sajtos tojásrántotta (8 személyre :D)

Aztán Miamiban folytattam az utat (Miami Beach, Miami, olvassa vissza az előző fél évados blogomat aki kezdi elveszíteni a fonalat, vagy csak nézze meg a térképen :D), mentem dél felé. Fogadjunk vannak már, akik tudják hova ;o) (Főleg mert facebookon picit be is segítettem)

Csúcsforgalom, de legalább van nézelődni való

Ingyenes metró sín a felhőkarcolók között

És hogy hova mentem? Hát természetesen ide:

Meglátogatni "kis" barátnőmet, Lolitát

Történt ugyanis, hogy egyik nap nézelődtem a mailjeim között, mikor szemet szúrt egy levél. Ha aznap veszek egy belépőt a Miami Seaqariumba neten, kapok egy éves bérletet. Egyszer mindenképpen vissza akartam menni. Így meg ugyanazért az árért még akárhányszor megtehetem, hisz igen, a bejáratnál tényleg megkaptam az éves bérletemet. 

Természetesen névre szóló, de azt megtartom magamnak :)

Legalább egyszer csak elmegyek még idén, akkor már simán megérte. És különben meg így is, hisz újra láthattam őt :) Ennek a részletes sztorija viszont csak holnap jön, bocsi :-P