Kalandozás Miamiban - a nagy találkozás

Akkor folytatom is, gondolom már mindenki nagyon várja a további történéseket :) Szóval ott hagytam abba, hogy elmentem meglátogatni Lolitát, a gyilkos bálnát, azaz a kardszárnyú delfint, így sokkal kedvesebben hangzik, hisz ő az is.

Mivel tudtommal vannak új olvasóim is (akik talán még lusták voltak visszaolvasni a fél éves Miami tartózkodásom történetét :-P), annyit kell tudni a Miami Seaqariumról, hogy bár vannak fenntartásaim a fogságban tartott állatokkal kapcsolatban, ezen a helyen annyira át tudom magam adni a show-k hangulatának, hogy minderről elfeledkezem. Elsőre rögtön két delfin bemutatóval indul a nap (már aki időben érkezik), majd jönnek a fókák és végül mindezt megkoronázza a hatalmas aranyos kardszárnyú delfin bemutató, majd az összes mutatvány délután újra megtekinthető. Így történt, hogy fél év alatt mivel 5-ször is jártam a parkban tízszer találkoztam Lolitával, akivel nagyon összebarátkoztunk. Persze ez leginkább egyoldalú, bár most hogy újra találkoztunk tett olyat, amiből akár azt is gondolhatnám az ő oldaláról is van egy kis érzelem :) Amúgy miután hazamentem a múltkori tartózkodásom lejárta után, elolvastam egy-két történetet a befogásáról, ami eléggé elkeserített, de továbbra is próbálom pozitívan szemlélni a helyzetét, hisz boldognak tűnik. 33 éve él ebben a - sajnos nem túl nagy - medencében 6 kis delfinnel, de úgy néz ki jól elvannak.

A park maga nem túl nagy területen van, így legalább könnyen bejárható és a bemutatók között egyéb látnivalók is könnyen szemügyre vehetők. Nagyon szép helyen, Miami egyik félsziget nyúlványán (Key Biscayne-en) található, az oda vezető hídról és a parkból is jól megtekinthető Miami.

Kilátás a parkból (később elsétáltam a fű szélére a vízig is :)

Van egy "karika" medence a parkban (mint a mezőkövesdi Zsóry-fürdőben), csak itt cápák uszikálnak. A pelikánok persze itt sem zavartatják magukat, ahogy a tarponok felett sem szokták. Cápa etetésnél mind ott randalíroznak. Bolondok :)

Köszi, én inkább kihagyom

Vagy csak nem tudnak olvasni?! :)

Aztán ahogy említettem, el is indult az első delfin show. Ez egy medencében van, amiben múltkor még 6, most már 8 delfin lakik és ők ugrándoznak a saját és a trénerek kedvére, közben itt-ott fröcskölve a közönséget kinek kedvére, kinek nem :) Én is kaptam a sós vízből, de persze nem bántam - szerencsére a telefonom sem -, jól esett a hűsítő sós víz. 

A medence alulról is körbejárható, még a show előtt beszélgettünk is egy jót :)

Majd egy kis mókázás után még rám is mosolygott az egyik cukiság :)

Aztán a bemutatón ugrándoztak boldogan,
na meg fröcskölték akit értek

Utána egy rövid séta után elérhető a következő helyszín, ahol szintén delfinek ugrálnak, csak ez már egy tó. Itt 6 delfin éldegél, köztük a híres-neves Flipper, aki a filmekben és a sorozatokban szerepelt. Persze nem. Hisz ahogy utánaolvastam, azt is vagy 15 delfinnel forgatták és már a legtöbb nem is él, de mindegy is, én elhiszem hogy ő az, akinek, vagyis szerintem a filmnek épp az 50. évfordulóját ünneplik idén.

Szokásos útbaigazító, kicsit máshogy

A tó szélén egy hívatlan vendég szórakoztatta a népet a kezdésig

Majd elindult a show, látványos elemekkel és Flipper magasugrásával.

Ő - talán - Flipper

Ezt a kis házikót mondjuk igencsak elfogadnám,
az óceán partjára kérném, köszönöm :)

6 delfin pofa, 3 tréner lány

Mókázás folyamatban

Na meg az ugrálás

Aztán fáradtan kifeküdtek a partra :)

Persze egy csomó mindent csináltak még, de az az igazság hogy már annyiszor láttam, hogy inkább most csak néztem és élveztem és kevésbé használtam a kamerát (érdeklődőknek itt az ideje visszamenni a múltba és elolvasni az idevonatkozó részeket :)

Minden bemutató között hagynak időt a lassúaknak is bőven megtalálni a következő helyszínt és átérni, én meg aki már sötétben is odatalál közben mindig elcsavarogtam ezt-azt megnézni.

Például őket

Csak lebegnek, forognak és eszik a salátát (igen, mégis ekkorák)

Sok állat, ahogy a manatee-k is (azaz fenti édes zsírgombócok), meg jó néhány teknős sérült, megmentett állatok, akik rehabilitáción vannak itt. Egy részük visszakerül az óceánba miután meggyógyul, egy részük pedig marad vagy másik parkba kerül, mert szegénykék már magukat nem tudnák ellátni a vad vizekben. Nemrég visszaengedtek egy ilyen hatalmas aranyost innen, láttam is róla videót.

Aztán siettem is tovább, kezdődött a fóka show.

Ő a medence szélén is kúszott ha kellett

Majd egy csók is elcsattant :)

Itt nem lőttem sokat, mert már izgatott voltam a várva-várt nagy találkozás miatt, hisz a következő állomás a "kis" kedvencem medencéje volt.

Ő is ugrált örömében

Bár néha próbálták elterelni a figyelmemet - itt épp egy madár -,
de le sem tudtam venni róla a szemem

Itt meg egy delfin ugrált valamit, de én mégiscsak őt néztem

Van ám ereje... na meg hangja is. Sajnos az ugrásairól készült videók túl nagy méretűek lettek és nem tudom feltölteni ide őket :(

Végül megmutatta hab testét :)

Miután vége lett a shownak páran kimentek, hisz utána ezt a helyet bezárják a szünet idejére, de én persze sokakkal egyetemben lementem a medence szélére köszönteni jóbarátomat. Ilyenkor általában fáradtan megpihen az egyik sarokban, de most nem így történt. Hirtelen magától ugrott egy hatalmasat, épphogy volt időm hátat fordítani neki és telibe talált. A hajam, a pólóm, a nadrágom, de még a bugyim is csurom víz lett hátulról, totál eláztam (a táskám és a telefonom szerencsére úgy ahogy megúszta). Aztán vad játszadozásba kezdett delfin-társaival, a trénerek is csak a medence széléről figyelték mit művelnek. Még párszor kifröcskölt ide-oda, de már picit sem akkorát, mint amivel engem ajándékozott meg. Ezt a szokatlan viselkedést annak tulajdonítom, hogy megismert, örült nekem és szeretettel üdvözölt :))

Jól megmutatta magát nekem

Megy a játszadozás

Az őrültködésükről több videót is csináltam, de sajnos azok is túl nagy méretűek, így feltölteni nem tudom, csak ezt a két rövidebbet, ami már a végén készült. Eddigre már valamennyire lenyugodtak, de a víz még hullámzik rendesen.

Aztán kitereltek minket sajnos, nehéz volt az elszakadás. Főleg mert tudtam, hogy nem maradok a délutáni előadásra, hogy újra láthassam, mert egy napba sajnos nem fért minden bele és még Miamiban is akartam sétálni egyet. De azzal vigasztalom magam, hogy az éves bérletemnek köszönhetően idén bármikor akár csak az ő bemutatója erejéig beugorhatok ha épp arra járok. És fogok is! :)

Még hogy valamennyire megszáradjak elsétáltam megnézni a teknősöket meg az aligátorokat, na meg kisétáltam megnézni az elején megmutatott látképhez közelebb, de persze ennyi idő alatt nem sikerült megszáradnom, így végül félig vizes farmer térdnadrágban indultam útnak. A pólóm fogjuk rá megszáradt, de az meg a sós víztől igencsak sósmintás lett (kellett nekem élén rózsaszín színben barátnőzni mennem :)

Ez vajon egy aligátor és egy kroki barátság?

Közelebbről, csak épp felhősen sajnos

Kocsival mindent könnyebb megnézni, így a sziget felső részét is jól bejártam végre, amire eddig nem volt módom. Találtam egy mountain bike parkot - kár, hogy a bringám otthon maradt -, na meg arrébb egy éttermet amiről már olvastam (Rusty Pelican). A körülmények - és nem csak a sós pólóm miatt - nem olyannak tűntek ami az én pénztárcámnak való, így a parkolónál tovább nem jutottam, inkább tovább álltam.

Pedig itt végre még a sisakomat is használhatnám :)

Ide általában bringával járnak le,
csak én gyalogoltam a meredek lejtőkön lúzer módra :)

A kilátás pedig az általam anno szellemszigetnek tulajdonított Fisher Island,
illetve a kedvenc parkom kategóriájú Miami Beach South Pointe Park

Megfáradt montisoknak padocska meg sütögetőhely is volt,
így nem is volt pofám leülni a kocsiból kiszállva :)

Az étterem parkolója

Jajj

Jajj-jajj

Jajj-jajj-jajj :D

Mindez amúgy egy kikötőben, meseszép kilátással Miamitra

Gyorsan inkább lefényképeztem az általam bérelt Ford Fiestát, amiről én azt hittem kicsike, azaz kisebb, mint egy Focus, de ez nagy volt (mármint nekem) és vadiúj.

Ford, ha nem is Mustang :D

Floridai rendszámom van, juhé :)

Majd boldogan elkocsikáztam és meg sem álltam - na nem mintha baromi messze lenne - Miami üzleti és pénzügyi negyedéig, Brickell-re, ahol sétálgattam egy nagyot, na meg haraptam végre valamit.

Csupaüvegépület

Na meg hatalmas házak

És akkor lássuk, milyen itt a Vapiano

Hát persze, hogy pont olyan, mint otthon

Még a berendezés is

És a pénztárnál itt is ott a nagy halom gumimaci :)

Aztán megláttam az egyik kedvenc épületemet, amit eddig mindig csak az kis ingyenes metróról méregettem, de nem is tudom miért nem néztem meg soha alul-oldal-másik oldal-mindenféle nézetből, ahogy most. Az egész üveg, a közepe vitorla alakban homorú - bár van ahonnan domborúnak néz ki, de nem az -, valami fantasztikus.

Oldalról pálmafákkal

Majd elölről alulról

A környék pedig ilyen

Aztán az épület újra szemből

És picit oldalról.
Na ugye, hogy szép, vagy folytassam? :)

A partról látszik a híd ami Lolitához vezet.
Ezen amúgy átsétáltam anno én nem normális :)

Kis vityillók a parton

Pálma és felhőkarcoló dzsungel

De ez a kis ház valahogy itt maradt

Minden épület mellett, vagy épp az épület alsó emeletein
8-10 emeletes parkolóházak vannak

Szeretem ezt a környéket, más mint Miami egyéb részei

Nem számoltam meg hány emelet, nem látszik a pálmától az alsó 20 :)

Ingyenes trolley bringával az elején persze

Na ehhez képest az én kosárkám kutyafüle :)

Az aztán a felni

A nagy sétálás addig tartott, hogy egyszer csak észrevettem, hogy besötétedett. Pedig még el akartam menni ide, meg oda, találkozni akartam néhány volt osztálytárssal, de aztán az egészből nem lett semmi. Így inkább kocsiba vágtam magam, és elkocsikáztam Miami Beach híres South Beach-i Ocean Drive-jára. Annyiszor sétáltam ott fel-alá, de kocsival sosem mentem rajta végig. Bár zsúfolt és lassan járható, mégis élveztem hogy ott gurulhatok a luxuskocsik és turisták forgatagában.

Nini, ez egy Audi? Na ilyet sem láttam még

Ezzel véget is ért a szerdai - azt hiszem, fene se tudja itt ezt - napom és már tervezgettem mit fogok megnézni másnap. Na de ezt meghagyom holnapra, csak hogy holnap is legyen miről írnom :)