Vegyes felvágott

De béna, mikor nem tudok címet adni a bejegyzésnek. Na mindegy, ez most ilyen lett :)

Egyik nap félmaraton ill. 5 km-es futóverseny volt a városban. Természetesen nem vettem részt, a célnál viszont mindig szeretek álldigálni és átélni a hangulatot a velem ellentétben el is indulókkal, akik amúgy 4500-an voltak. A célnál lelkesedve és lelkesítve mindig azzal vigasztalom magam (itthon is mindig így volt, mikor kimentem a Városligetbe), hogy én viszont bringával érkeztem, szóval nem vagyok anti-sportoló, csak valahogy a futás nem az én világom. Pedig mindig akarom, volt már, hogy addig is eljutottam, hogy meg is próbáltam, de aztán rájöttem, hogy a gyalogláshoz képest fárasztó, a bringázáshoz képest viszont lassú, szóval maradok inkább a többinél. Persze nem adtam fel a reményt, hogy egyszer újra megpróbálom... na nem a félmaratont, de legalább azt, hogy két sarok után is élve maradjak :)

Helyi látványosság, mindig maszkban robogózik fel-alá
két társával, azaz két kutyussal a lábánál
(gondolom mindebből sok nem látszik a képen :D)

Reggel fél 9 körül már érkeztek is rengetegen a célba...
valamikor hajnalban lehetett a start, mikor én a
másik oldalamra fordultam talán :)

Lelkes nézelődök, családtagok, vagy már épp célbaérkezettek
(azaz túlélők :D)

Van mindenféle korosztály, ez nem jó kifogás :)

Amcsi-zászlóban mégiscsak jobb futni is

A főutcán is végigfutottak... na erről lemaradtam

Ahogy erről is, napfelkeltében futkorásztak az óceán-parton...
a képet loptam, bár egyszer illene már felkelnem és megnéznem
a napfelkeltét, pár hete Miamiban még minden reggel megtettem

Később egy tűzoltó-múzeum születésnapjára mentem. Hogy minek, az nagy kérdés, biztos titkon azt reméltem, hogy tele lesz tűzoltó-szerkós tűzoltólegénnyel :) Mivel ez nem így történt, nem is időztem sokat, kattintgattam néhányat, aztán a kajálós-beszélgetős buli elől inkább megfutamodtam.

Tűzoltóautó azért volt az udvaron

Meg egy kis házikó (remélem nem a budit fényképeztem :D)

Na meg egy hatalmas harang. Megkocogtattam,
de megkongatni nem volt merszem

Igen, ez egy múzeum és nem tűzoltó-állomás,
ezt benéztem

Szóval inkább tovább is álltam és valami vonzott a szokásos mólóm felé, hisz közeledett a naplemente. És igen, ott volt újdonsült barátom is. Kár, hogy nem tudom melyik volt ő, hisz ketten voltak. Ciki, mi? :) Be kellett volna mutatkoznom elsőre szerintem.

No sitting... hát nem is mert leülni szegényke,
csak álldigált ott meredten :)

Pont kitakarja a naplementét :)

Na ez már majdnem ülés, hé

Na jó, csak becsempészek egy naplementés képet is

Ijesztgeti a többieket, csak engem szeret :))

Upsz, még egy... de hát olyan szép :)

Természetesen sokat járok továbbra is a kikötőkbe, szeretek ott nézelődni. Lehet nem ártana végre ki is merészkednem a vízre, nem csak mindig a partról bámulni kifelé.

Mindig van egy nagy hajó (ez épp egy Disney-s)

Vagy több, mint egy (itt épp 3 a Disney-ssel együtt)

Hú, mekkora vitorlás

Ja, így már nem is olyan nagy :D

Persze továbbra is szoktam enni is. Mikor mit, nem mindig vállalhatóan fényképezhető dolgot, de végre ettem gyümölcsöt is.

Gáz vagy nem, töredelmesen bevallom,
egy doboz fincsi édes áfonyát simán bemajszolok
percek alatt :)

Most át is ugrok gyorsan a mai napra, bár ha nem mondom úgysem jön rá senki, hogy néha ide-oda ugrálok az időben :) Szóval ma strandolni mentem. Bár felhős időt mondtak, úgy is volt, cserébe 25-26 fok, ami a parton a szélben és felhők alatt sokkal kevesebbnek érződött, de mikor a nap előbújt, akkor igencsak melegített. Na ennek köszönhetően természetesen a hátam közepe megperzselődött picit, de amúgy inkább csak szépen barnultam. Talán holnap folytatom is. 

Általában megszoktam, hogy "megzavarnak" érdekességek pihenkészés közben, viszont ma annyi vadászrepülő repkedett egy jó ideig, hogy már kezdtem veszélyben érezni magam. De szerencsére csak gyakorlatoztak (vagy máshol bombáztak), általában párban, később kisebb csoportokban érkeztek, összességében vagy 20-30 repkedett el egy rövid idő alatt.

Két pásztázó

Aztán 4... muszáj ezt? :)

Persze általában nyugi volt és olyan izgalmas témákat nézegethettem, mint pl a sirály-fenekek :)

Betáncikált a képembe

Nagy bátran egy pálmafa tövéhez feküdtem,
persze megnéztem mennyire érettek a kókuszgolyók,
nem lett volna vicces ha a fejemre pottyan egy

Nem én építettem a "várat", de akár meg is tehettem volna :)
A háttérben pedig még mindig versenyeznek a vitorlások

Kilátás a homokból... homok, röplabda-pálya és pálmafák

Végre olyan helyre sátoroztam le, ahol WC is volt, így nem kellett hazáig tartogatnom, sokkal bátrabban is iszogattam a megmelegedett innikémet. Ha tudtam volna, hogy mi fogad odabent, biztos nem ittam volna annyit. A WC egy kívülről helyes, kövekkel kirakott kis kerek épület. Belül viszont van 4 wc... de nem ám a szokásos, ajtós felállásban, hanem ajtó nélküli, falakkal úgy-ahogy eltakart kis labirintusban. Ha nem akarnád, sem tudnád nem látni ha épp van bent más is ahogy besétálsz. Nekem szerencsém volt, egyedül voltam odabent, de talán rekordot is döntöttem, úgy rohantam kifelé. Viszonylag friss emlékeim közül a horvátországi Plitvice-ben a wc-címén földön lévő lyuk volt ennél bizarabb, de valahogy nem bánom ha egyikkel sem találkozom többet :)

Se ajtó, se elég fal

Be kell kukkolnod ahhoz, hogy láthasd van-e bent valaki,
akkor meg már késő :)

Azért a nap többi része ennél sokkal jobban telt.

Egyik irányban próbálkoznak a felhők

De szerencsére azon már túl vagyok, és ez közeleg...
azaz a nagy felhőtlenség :)

Mivel éreztem, hogy pörkölődöm, ezért nem maradtam egész napra. És milyen jól is tettem, késő délutánra már az eső is megérkezett, pedig a jósok azt mondták, hogy annak 0% esélye van ma. Hát igen, itt sem tudhatnak mindent.

Az esőtől itt is vizesek lesznek az utcák... persze nem ezt akartam
fényképezni, de az eső nem látszik :D