2015. március 4., szerda

A győzelemnek ára van

Remélem mindenki kiheverte az izgalmakat és felkészült egy újabb adagra :) Bár most más jellegű rémisztgetés lesz soron, amit azóta sem értek magam sem, hogy tudtam ilyet véghezvinni.

Na de nem rohanok ennyire előre, jöjjön a nyugodt reggeli megérkezés utáni napsütésre várakozás története elsőkörben. Mondjuk első utam az öltözőbe vezetett, kicsit össze kellett raknom magam a kalandos éjszakázás után, na meg persze fürdőruhát sem ártott húzni a borongós idő ellenére. Vettem magamnak egy kis harapnivalót is, majd nagy boldogan kiültem egy padra és nézelődtem.

Itt mondjuk pont nem borult az ég, de mindegy

Látszik, hogy reggel van, a nap még csak kúszik felfelé

Itt üldögéltem egy ideig, aztán átadtam a terepet egy madár-pajtásnak,
én meg átsétáltam egy távolabbi partra

Fogalmam sincs miért vannak ágyúk a parton,
de különösebben nem foglalkoztam velük :)

Ez a kis kajálós rész, persze még minden kihalt,
nem sokan érkeztünk kora hajnalban

De hangulatos kis terep az biztos

Ezen a fán próbáltam anno érzékeltetni itt a blogon,
hogy ősz van... na még mindig ősz van rajta :D

Ez már a másik part, ahova átsétáltam...
és igen, itt már látszanak a nem kedves felhők

Leültem egy újabb padra, majd végül lefeküdtem,
gondoltam kivárom míg kisüt a nap

És végül úgy is lett, megérte várni

Szóval leheveredtem a homokba, mint aki napozik
(na jó, egyúttal azt is tettem) és elszundikáltam,
bepótolván a mocsárban elvesztegetett pár órát :)
Mire magamhoz tértem egy-két órás alvás-pótlásomból, már igencsak kutya meleg lett, szóval fogtam magam és sétálni indultam. Vannak susnyás részek, meg mangrove fák, szóval arrafelé mászikáltam egyet, ott legalább árnyék volt... még jó, hogy úgy vártam, hogy kisüssön a nap, mi? Nekem aztán semmi sem jó :D

Akadály-ösvény
Ágas-bogas... remélem nem lakik odalent senki :)

Kilátás az ösvény végéről

Madarak tanyáznak a vízen

Kicsit nyugodt a víz itt

A tanyázó madarak közelebbről :)
Aztán sétáltam tovább. Ez a park nem csak strandolásra jó, hanem búvárhajók meg üvegfenekű hajók is indulnak mindenfelé, na meg lehet ezt-azt bérelni és úgy nézelődni odakint a vízen. Sajnos idáig még mindig nem jutottam el, de ami késik, nem múlik.

De tényleg ki kellene egyszer végre próbálni

Még a színek között is lehet tobzódni melyik is legyen
(stip-stop rózsaszín)
Van egy akvárium is a területen, na nem nagy szám, leginkább arról szól, hogy alig van már korallzátony a környéken, hogy védjük meg őket.

Azért van egy-két hal is odabent

Na meg rákbemutató.
Jajj a bal hátsó sarokban lévő cucc...
csak nem olyan mozog még mindig a csomagtartóban?

Ezt a kis izét sikerült bérelnem, bár nem ez volt a tervem.
Csoda, hogy nem a csomagtartóban aludtam? :)
Mire visszatértem a kocsihoz, hogy tovább robogjak Key West felé, a csomagtartóban hagyott kagylók igencsak érdekes szagot eresztettek. De a mozgó alkatrész még mindig mozgott. Szegényke.

Visszafelé fényképezgettem is... a 79-et ott észre sem vettem,
csak már a fényképen

Felfelé a hídon...

Mindig a hátam mögött van a szebb táj?

Ja, nem... elöl is szép... lefelé a hídon
Aztán még tankoltam egy utolsót, hisz a kocsit tele tankkal kell leadni, majd visszafurikáztam a kiindulási pontra és megváltam a négy kerekemtől. Direkt kiszámítottam a visszaérkezésemet, így a pár óránként járó busz egyikére sikeresen fel tudtam pattanni, aminek egyik megállója konkrétan a házunktól egy sarokra van, szóval túl sokat nem kellett a kis bőröndömmel szerencsétlenkednem.

És akkor otthon jött a nagy feladat. A szagot eresztett kagylókat megmosogattam úgy ahogy, majd a még picit mindig mozgó kispajtással kezdtem el foglalkozni. Bevallom nagyon sajnáltam hogy így hagytam szenvedni vízen kívül egy napig, de nagyon kitartó kis jószág volt, így nem adta fel egykönnyen. Beletettem a vízbe, gondoltam hátha elhagyja végre a kis házikóját és legalább lesz egy háziállatom, na meg egy szép kagylóm külön-külön. Persze nem így történt. Így cselekednem kellett. És akkor most a gyenge gyomrúak ne olvassanak tovább. Szegény kapott egy kis mosogatószert a vízbe, ami hamar megtette hatását és szegény utolsó pillanatig küzdő lény feladta a harcot. De a házát csak nem engedte, így mindenféle csipesszel-eszközzel kellett nekiesnem és konkrétan kitépnem a kagylóból. Szörnyű volt! Azóta sem tudom hogy voltam rá képes, de az biztos, hogy iszonyat lelkiismeret furdalásom volt. Végülis megöltem egy állatot :( Szóval erre a kagylóra már nagyon fogok vigyázni ezentúl, ha már ennyit küzdöttem érte, hogy az enyém legyen, hogy még egy ártatlan léleknek is oda kellet vesznie.

Egyik típusú szerzemények

Másik szerzemények (a csodakagyló nélkül)
És hogy lerójam tiszteletemet - azaz csak remélem, hogy ez nem hullagyalázásnak számít -, íme egy kép a kis muksóról, aki az életét áldozta a hülye kagyló-mániámért:

Béke poraira
(azért elég fura jószág, vajon mi a fene lehetett?)

Sajnos más áldozatokra is bukkantam a kagylók
mosogatása után, de őket kevésbé sajnáltam,
hisz nem tudtam róluk

És íme. A küzdelem győzelme.
Vagy a kegyetlenségem eredménye.
Mindenesetre gyönyörű
Azt mondanom sem kell, hogy ez a kis mosogatás nem segített semmit és a kagylók pár napig szellőztek a szobámban, de nem lett sokkal enyhébb az illatuk. Így tegnap nekiveselkedtem, sós vízbe felforraltam őket, aztán kitettem őket a napra. Azóta már elég elviselhetőek a szobában is, bár a színük így már nem a régi, de még lehet, hogy azon is lehet segíteni. És azóta már a szebbik felükkel felfelé fekszenek, de még nem csináltam belőlük nagy kompozíciót, de ahogy alkalmam lesz (na meg ahogy megszűnik a lelkifurkám) csinálok majd még egy képet róluk :)

Hogy valami kevésbé szadista dologgal zárjam soraim, íme egy másikfajta beszerzőkörút sikeres eredménye:

Végre újra Victoria Secret boltban jártam, ha már Miami...
így megvettem az anno megszeretett parfümöt,
amihez kaptam egy jó nagy utazótáskát is ajándékba.
Hát nem szuper? Még egy táska a 3 bőrönd mellé :D
Hát, így zajlott a kis kiruccanásom, nem nevezhető unalmasnak az biztos. De az is, hogy nem ülök sokáig a hátsómon és nemsokára újabb felfedezőútra indulok... addig meg élvezem a sziget nyugalmát, amiről azért megpróbálok majd még írni, ha több történik, mint a naplemente nézés - strandolás - pálmafa meg madár fényképgyűjtemény bővítés témakör... vagy pedig épp ezekről írjak? :)


5 megjegyzés:

  1. Megtört a "jég", legyőzted az iszonyodat. Azt az egy névtelen senkit ne sirasd, mások naponta százszámra esznek ilyesmit.

    VálaszTörlés
  2. Szerencsetlen allatok. Ironikus modon a "Florida fighting conch", magyarul kb floridai kurtcsiga hasonlit hozza.

    VálaszTörlés
  3. Hi,
    Csak a napokban láttam, hogy újraindult a blogod. 1-2 nap alatt elolvastam az egészet. Nagyon örülök neki, hogy nem hagytad magad beszürkülni, és papagáj-színekben, mosolyogva éled a napjaidat ott, ahová a szíved vonzott. Csak így tovább. Esetleg többet is írhatnál magadról, ha másként nem, e-mailben.
    Pusz
    Zsu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsu,
      magamról nem annyira szeretek beszélni, de ha van kérdésed, mailen szívesen válaszolok, csak adj mail címet. Vagy ismerős Zsu vagy? :)

      Törlés
    2. Hi,
      Ha még emlékszel a régi életedre, a rég elfeledett munkahelyeden volt egyszer egy Zsu titkárnő... Korábban megadtam, de lehet, hogy már nincs meg... vezetéknévzsuzsa@mailbox.hu . Én meg nem szeretek mailcímet nyilvánosan megadni :). Ha nem vagy paranoiás, attól még üldözhetnek... Ha nem emélkszel a vezetéknevemre, majd még kitalálok valamit :D
      Zsu

      Törlés