7 km séta a vízen

Ahogy már beharangoztam tegnap volt egy hosszú sétám egy hídon, hát jöjjön most ez képekben is. A már emlegetett 7 mérföldes híd mellett fut egy másik, régi híd, ami már nem használatos, csak bringások és gyalogosok járnak vagy épp futnak rajta. A másik vége egy sziget, ahol megállnak enni-inni-pihenni, majd visszatámolyognak a kiinduló pontra. Mindez 3,5 km, azaz oda-vissza 7 km a semmi, vagyis az óceán közepén. Persze, hogy ezt nem hagyhattam ki, jobb híján én a gyalogos, sőt a sétálós verziót választottam. Pechemre már a bejáratnál kiderült, hogy ma aztán nem lesz a végén evés-ivás, mert a szigetre tartó lejáratot épp felújítják, de ez sem tartott vissza. Szóval elindultam.

Mondtam én, hogy így hívják

Ez pedig a régi, amin sétálni készülök.
Vasúti hídnak épült, majd autók használták 82-ig
(pedig elég keskenyke)

Csak szép hely lehet, ha a legjobbak közé választották,
szóval indulás

Így indul a végtelenbe és tovább

Mellette fut a hétmérföldes híd

A vízben állnak a villanyoszlopok,
amik egyszercsak áttérnek a híd egyik oldaláról a másikra

Ha nem a hidat nézem a bal oldalon,
akkor kb ennyi történés van a jobb oldalon

Néha egy-egy megemlékező tábla a híd szélén

Kis pici lakóbusz, vonszolja maga után a kocsiját :)

Pelikánok cikáztak, folyamatosan próbáltam lődözni őket.
Természetesen csak a telefonommal

Valami már dereng ott a távolban

Megint pelikánok, most párban.
Barna, floridai pelikánok. Cukik

Tényleg nem vicceltek, van itt egy sziget a végén

Visszanézve durva honnan jöttem :)

Úttalan utakon... vagyis hidakon...

...pontosan itt...

...keresem az utam :)

Na jó, legyen... végre egy kép rólam is.
Mindenki vegye figyelembe,
 hogy a déli napsütésben kilométerek megtétele után készült ;)

Ott állok és kémlelem a vizet :)

És igen, megérkeztem

Gondolom ez lehet a pihenőhely a megfáradt vándoroknak

Ó, igen, tényleg várnak rám

Kár, hogy nem tudok lemenni LOL :)

Ráadásul a hídnak is vége, nincs tovább

Mármint van, csak egy kicsit nehézkes átjutni

De legalább közelebb kerültem a 7mérföldes híd emelkedőjéhez,
már ezért megérte

Szóval innen csak egy út van - feltéve ha nem akarok úszni -,
az pedig a visszafelé

Táblák-táblák-Enikő :)

Na oda érkeztem volna ha csónakkal jövök

És ezen a - budapesti fa hullámvasút feeling - lehajtón mentem
volna le a szigetre, ha az nem lett volna zárva

Szerencsére még nem az enyém, szóval irány vissza :)

Jó látni, hogy vannak más bátor vállalkozók is, mondjuk ők legalább bringával.
Bár úgy kb percenként álltam volna meg fényképezni, szóval jobb ez gyalog

Valami rejtélyes csövek futnak az óceánban

Pelikán elvtárs most a másik irányba megy, ahogy mondjuk én is :)

Sportos öregúr

Szóval szerencsésen megjártam az utat oda-vissza, sőt utána volt még erőm jobbról-balról-alulról végigfényképezi a fentről már megmutogatott hidakat.

Jobbról az általam átsétált öreg-híd

Itt pedig öreg és új között félúton

Az új alulnézetből (nem akarom tudni mik azok ott az alján,
sokszor fogok még átautózni rajta :D)

És még egyet az új hídról balról is

Ezután nagy boldogan - és még annál is büszkébben - tovább indultam. Na hova? Hát persze, hogy Key Westre. Ez most bevésődött úgy érzem. Még az is lehet, hogy lassan át kellene neveznem a blogot Miamiról Key Westre, de ne rohanjunk így előre...

Újra KW, újra egy kakas

Aztán ahogy annak jele is volt tegnap, beültem egy Starbucks-ba és végre blogot írtam. Közben suttyomban lefényképeztem, hogy a mellettem ülő pasi mindenét ott hagyva ment el pisilni és teát venni magának. Mondjuk itt nem lep meg, én is simán megcsinálom már, inkább otthon volt nehéz újra hozzászokni, hogy ne hagyjam szanaszét nyitva a cuccaimat nyilvános helyen.

Notebook meg minden ami kell, szanaszét hagyva

Aztán mire mindennel végeztem, a blogot is megírtam, a nap is lement attól függetlenül hogy nem álltam ki megnézni, így este lett mire újra sétáltam egy picit a városban.

Tipikus KW :)
Na nem az oszlop a kapu előtt, hanem aki ebben is a viccet látja meg

Enyhén feldíszített házikóval várják a karácsonyt

Meg mozgó karácsonyfával
(na jó ez vicc, csak a sötétben még
mindig nem megy nekem a fényképezés a telefonommal,
csak azért ilyen elmosódott)

Igazi kalózhajó :)

És akkor ez meg a szellemhajó

Key West egyik híres-neves süteménye a Key Lime Pie.
Aki szereti a savanyút, annak egészségére :)

És a végére egy világító pálmafasor a kikötőből:

Ma pedig újra költöztem a változatosság kedvéért. Marathon szigetről jöttem még közelebb (hogy mihez azt nem tudom, mondjuk Kubához), vagyis még távolabb Miamitól. A mai éjszakát már Key Westen töltöm, juhé :)

Ez még a marathoni szállásom recepciója

Ez viszont már KW-i nyalóka díszlet
(pont ilyet adtam el kicsibe, mielőtt kijöttem :D)

Napsütésben várják a Karácsonyt

Természetesen a hotelek is

Tetszenek ezek a fák, talán látszik belőle valami

Aztán végül jó késő délután végre ettem is valamit. Mostanában a reggeli, az ebéd és a vacsora valahogy összecsúszik egyetlen étkezésbe (ha egyáltalán eszek normálisat), bár tudom, hogy ez mennyire nem jó. De valahogy folyamatosan megyek-jövök-rohanok, így most ennyi fér bele, de remélem lassan lenyugszom picit. Legalábbis annyira, hogy egyek :)

Denny's étterem, pontosabban igazi amerikai piros bőrkanapés
gyorsétteremszerűség, de jobb kajákkal. A reggelit is lehet kérni bármikor este is :)
Ez egy kolbászkás, spenótos, koktélparadicsomos, gombás (jajj mit hagytam ki)
serpenyős izé tojással a tetején. Fincsi volt

És van 55+ menü is, így járnak is ide szépen :)

És akkor egy kifejező kép a végére:

Ő már csak tudja :)

Holnap megyek Miamiba, bár úgy néz ki, hogy csak oda-vissza, leadom a nálam lévő autót (260 km) Vissza még nem tudom, hogy jövök, remélegm nem gyalog (újabb 260 km) De minek is agyonszervezni, nem? (Úristen tényleg kezdem elveszíteni önmagam :D)