Napfelkeltétől naplementéig

Tegnap kora hajnalban útra keltem, visszavittem a nálam lévő autót a 260 km-re lévő Miamiba. Bár nem feltétlenül azért indultam irtó korán, hogy láthassam a napfelkeltét útközben, de ha már ott volt, hát megnéztem :)

Még sötétben indultam, de nem sokkal később már kezdett derengeni

És a Bahia Honda Parknál lévő hídnál kaptam telibe

De azért a 7 mérföldes híd emelkedőjéről lefelé jövet
is látszott még az ébredező napocska

Később mikor a szigetekről átértem a szárazföldre, betértem egy Starbucksba ébresztő gyanánt. Hát, ki is nyíltak a szemeim gyorsan :)

Tudom, rendőröket nem fényképezünk...
de azért nem baj ha mégis :)

A kocsit leadtam, időztem egy picit még Miamiban, aztán elárulok egy nagy titkot hova mentem... visszaindultam Key Westre :) Méghozzá a filmekből ismert Greyhound-féle busszal.

Bőr (vagy műbőr) ülések

Nem egy filmben tűntek fel már ilyen buszok

Jó tágas a hely a lábaknak

Annyira, hogy nekem még nyújtózkodnom is kellett,
hogy elérjem az előttem lévő lábtámaszt :)

Persze van konnektor (jól is jött)

Pohártartó
(a rózsaszín cipő nem a busz tartozéka, hanem az enyém :D)

És ingyenes wifi. Na meg kis dobbantó, nehogy már nagyot kelljen lépni
(a csomagok meg tudnak repülni)

A szigeteken félúton (Islamorada) a busz megállt egy félórára időzni
egy Burger King parkolójában... kellemest a hasznossal,
pisilést a kajálással össze lehetett kötni... már aki akarta

És végül megérkeztem Key Westre
(most ez van kakas helyett :D)

Jé, itt már 2015 van? :)

Hosszú nap volt, sokat utaztam. Aztán még mászkáltam picit a városban, meghosszabbítottam a szállásomat, majd végre szó szerint nyugovóra tértem abban a tudatban, hogy másnap semmi dolgom és nem kell korán kelnem. Így is tettem, a mai napot a pihenésnek szenteltem, kicsit szét voltam zilálva már, szóval rámfért. Nehéz is a munkanélküliek élete ;o) 

A buszon amúgy megismerkedtem egy magyar lánnyal, aztán eggyel a városban is, utóbbival még együtt is vacsoráztunk. Egy kérdés fogalmazódott csak meg bennem ezzel kapcsolatban: vajon hányan laknak még otthon a 10 millió magyarból, ha csak én ennyi külföldön élővel találkozom állandóan?

Ma sokáig aludtam, a takarítóknak kitettem a ne zavarjanak táblát, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy legalább a teraszig kászálódjak el :) Lefolytattam pár telefon meg skype beszélgetést, körbemutogattam a szerencséseknek hol is vagyok éppen. De mivel mindenki szerencsés aki a blogomat olvassa, így itt is megmutatom képekben.

Ez a kis zöld szobám

Tipikus amerikai ventilátoros lámpa (amit én azonnal kikapcsolok,
ahogy belépek egy helyiségbe, majd következik a klíma :D)
Van egy galéria is fent, de mivel el van bontva a lépcső,
még nem láttam ki alszik odafent :)

Kis fotel, meg TV a falon, amit sehol nem kapcsolok be

Konyha, amit akár használhatnék is

Fürdőszoba igazi mosdóKAGYLÓval :)

Ez pedig a zöld lakás zöld ajtaja

Na meg a teraszom.
Jó, nem csak az enyém, még két másik apartman van itt fent az emeleten,
de még senkit nem láttam itt üldögélni.

Na meg persze van odalent medence is.
Akár bele is mehetnék, de kinek van erre ideje? :)

Zöld ajtóm pálmafa árnyékkal a napozóágyból :)

Ha felfelé nézek ezt látom

Előttem pedig ez

A szomszéd szálloda nagyobb, így a medencéje is.
Persze ott sem tobzódnak az emberek, nem is értem

És ezen a meredek szűk lépcsőn kellett felcipelnem
a három bazi nehéz bőröndömet... lefelé lehet repülnek
(remélem nem velem együtt :D)

Aztán csak rávettem magam délután és elindultam, mert programom volt... hisz közeledett a naplemente :) Már két napja nem láttam, szóval épp ideje volt. Mindig próbálom másik helyről nézni, van még hátra egy pár. Ma a Fort Zachary Taylor Historic State Park nevezetű helyre mentem, 2,5 dollár belépő fejében. Elvileg ez egy szép fürdőzőhely, egy kikötő és egy látnivaló is egyben, de utóbbiról én mindig lecsúszok (5-kor zár, még a WC is :D), így marad mindig a naplemente nézés, bár amúgy is csak ezért megyek :)

Mindig is furának tartottam ezt a redőnyt vagy mit,
ha akar sem tud kilátni, de mondjuk szép

Sok bicikli bolt ill. bringa és robogó kölcsönző van mindenfelé, hisz a szigeten leginkább ezekkel közlekednek az emberek... csak néhány megszállott és a Miamiból érkező turisták kocsikáznak. Lassan lehet én is beújítok egy brinyiglit, ha már az enyémet szegénykét nem hozhattam ki magammal. Ráadásul pl az alábbi képen látható csodaszép zöld Trek bringa is jóval olcsóbb itt, mint odahaza. De persze lehet felesleges még ennyi pénzt is kiadni azért, hogy ezen a kis szigeten fel-le furikázzak, talán sikerül meggyőznöm magam, hogy jó lesz valami kevésbé puccos jármű is. Mondjuk jó volt bemenni és az eladó sráccal elbeszélgetve álmodozni. Jót nevetett azon, hogy elhoztam magammal a sisakomat (igen, végül becsempésztem a bőröndbe a teniszütő mellé :D), egy-két mezt meg gatyát, mondta is hogy szerinte azokra itt nem lesz szükség, hacsak nem sport jelleggel a szigeteken átívelve akarok hosszú km-eket megtenni. De hát miért is ne? :)

Tudtam volna választani

Aztán nagy nehezen kiszédelegtem a boltból és útnak indultam.

Még mindig nem hiszem el, hogy mindjárt karácsony

Amerikai ill. Key West zászló (Conch Republic)

Állítólag tél van...

....vagy már magam sem tudom :)

Na ezt hívják érdekesnek (semmiképp sem szépnek)

Jégvirágok a napsütésben

Motorozni természetesen csak sisak és felszerelés nélkül illik

Integető hómanus

Ez pedig az este már lefényképezett mikulás-ház
 (ott fekszik balra még mindig)

Babarózsaszín taxi

A két baloldalit felismerem, értem...
de vajon a jobb oldali akármi az mi a fene lehet?

Lehet, hogy ez a hóember én vagyok? :)

Marilyn Monroe is erre járt

Persze szigorúan egy retro mozi előtt

Megéheztem, ettem...
Wendy's héjában sült krumpli tejföllel és snidlinggel

Key Westen indul a U.S. 1 autópálya, ami végigfut a keleti parton északi irányba egészen a kanadai határig 3825 km-en át. Szóval itt van a 0 km kő, azaz tábla

Itt kezdődik minden

Vagy épp itt ér véget?
Majd meglátjuk :)

Aztán haladtam tovább a naplemente irányába.

Természetesen csak az újságosládák meg a rendőrautó miatt kattintottam

Aztán jött egy turista-trolley

Itt meg már csak megszokásból :)

A szivárvány is itt ér véget, ahogy az út is

Aztán végre eljutottam a parkhoz, kifizettem a belépőt és elindultam gyalog befelé. Nem nagy séta, legalábbis nekem.

Ha az én szatyromban nem is lehet alkoholt találni,
azért megnézném hogy pont itt hányan tartják be

Ok, vigyázok a gyalogosokra... ja, vagy hogy én is az vagyok?

Még jó, így legalább be tudom tartani ezt :)

Fenyőerdő az óceán peremén

Itt azért el lehet üldögélni egy ideig

Újabb tábla, de Budapest sehol

Azt hiszem ez megéri a 2,5 dollárt :)

Még sütögetni is lehet(ne)

Na ezen az ágon helyet foglalok és megvárom a naplementét

Aztán mégsem bírtam magammal és még nézelődtem

Sokan a vízről nézik, vacsorával, iszogatva

Én végül a köveken kötöttem ki és onnan csodáltam

Pontosan onnan a a bal csücsökből

És elkezdődött

Most a felhők sem kavartak be, mert egy sem volt

Sokan összegyűltünk, ez egy állandó program itt

Mindenki ámulva nézelődik

Biztos a helikopáter utasai is

Meg a hajóké, akik próbálják eltakarni a látványt tőlünk

Aztán megérkeztek a madarak is jó szokás szerint

És a nap szépen lassan (bár inkább túl gyorsan)
eltűnik a horizonton

Ezt hagyva maga után

A part szürkületben is szép azért

Ahogy az erdő is

Aztán valami hihetetlen történt. Mármint itt nem az, lassan muszáj leszek hozzászokni, hogy a rendőr kedvesen köszön rám, ahogy a parkok meg a közértek biztonsági őrei is, vagy csak az utcán sétáló emberek és még mosolyognak is mellé... de mikor a parkból kifelé sétálva megáll mellettem egy piros nyitott Camaro, benne kedves, amerikai testalkatú párral, hogy elvihetnek-e a kijáratig, hogy ne kelljen sétálnom?! Az milyen? És igen, beszálltam, életem első nyitott sportkocsijába :) Amúgy jót beszélgettünk... Virginiából jöttek, óceánjáró túrán vannak, 1 napot vannak itt, aztán irány Miami, majd a Bahamák, stb... Egyszerűen nap, mint nap hasonló dolgokkal szembesülök és csak nézek mint a moziban.

Jobbat nem sikerült suttyomban

Ő volt az, köszönöm! :)

Hogy még jusson valami boldogsághormon a nap végére is, bár már így is fülig érő mosollyal fél lábbal a föld felett közlekedem általában, megjutalmaztam magam egy picike, de annál finomabb fagyival, amit hazafelé repkedve a dobozban lévő kis kanállal fogyasztottam el.

Picike volt, de épp elég, ráadásul iszonyú finom