Welcome to Miami

Ezt még a tegnapihoz:

És akkor hol is kezdjem. Talán ott, hogy 8 hónapnyi folyamatos ide-oda rámolás után végre eljutottam odáig, hogy a bőröndbe bepakoljam a maradékot. Sajnos a várható bekövetkezett, egy lakást és egy életet nem lehet egy bőröndbe bepakolni. Szerencsére kettőbe plusz egy kézipoggyászba igen, szóval el is indulhattam kora hajnalban a reptérre.

Legalább nem kell válogatnom a sok kék és fekete bőrönd között
 mikor forognak, hogy melyik az enyém :)

Szóval repülőtér, búcsúzkodás kis családomtól, majd irány Miami. Persze nem közvetlenül, még megpihentem kicsit (röpke 4 órát Londonban) na és onnan aztán tényleg irány.

London Heathrow... érkezés 3-as terminálra, tovább az 5-ösre busszal pipa...
aztán még egy kis "metrózás", hogy oda szembe átjussak (mondjuk 5B)

Aztán nagyon dolgozom rajta, hogy az emeletes gépre feljussak :)

Lábak nélkül

A 13:35-öt kellett kivárni

Még jó, hogy nem a Karácsonyt :)

Aztán végre felszálltam. Mivel előre becsekkoltam, az ülőhelyemet én választottam, így nem ért meglepetés. Vagyis mégis. Mindkét út alatt volt mellettem egy szabad hely, ami főleg a hosszabb úton kellemesebb közérzetet biztosít :)

Szomszéd gép, de az enyém is ilyen.
De az vajon jó, hogy ennek a szárnya törött? :D

3-4-3... én az ablaknál persze, inkább más álljon fel miattam egyszer,
mint én mások miatt ötször :)

Itt még üres

Túlélőcsomag bekészítve:
párna, takaró (lenyúltam :D), fülhallgató, tisztasági csomag (jajj, ott hagytam)

Aztán persze indulásra eltűnt a nap, elkezdett esni, éljen London.
Persze ettől még felszálltunk :)

Új Concorde vagy mi a szösz?

Viszlát London.... vagy nem :-P

Filmnézésre felkészülve

Ebéd... legalább a desszert mindig finom :)

Vacsora. Sajtos szilva lekváros szendvics. De hát éhes voltam.

Szóval London mondjuk 2,5 óra, várakozás 4 óra, Miami újabb majdnem 10 óra... ezek azt hiszik ennyire ráérek? Ja, hogy igen? Akkor ezért bírtam ki :)

El sem hiszem, tényleg itt vagyok?! :)

És igen, tényleg, hacsak nem álmodom még mindig. Mivel direkt próbáltam előre ülni a gépen és a hosszú utazás alatt meggörnyedt lábaimat tempósan szedni leszállás után - sőt szerencsére nem jött még 8 gép közvetlenül előttünk - nem várt rám eszement hosszú sorban állás a nagy hatalommal bíró, ítélethozó embereknél, nem úgy mint legutóbb. Sőt, az engem magához parancsoló ember jókedvében volt... így neki köszönhetően - és annak hogy nem vagyok kis hazánkban nagy ember, így már egy előzetes ítélethozatalon nekem ítélték a B2 típusú 10 évig érvényes turista vízumot - bekerült a pecsét az útlevelembe, hogy 2015. június 6-ig az Amerikai Egyesült Államok területén megbecsült és elismert turista lehetek. Szóval kezdje el mindenki gyűjteni az erőt, lesz még blogbejegyzés bőven :D

Aztán a csomagjaim a többitől eltérő színének köszönhetően könnyen és szerencsére mind előkerültek, és ezzel a nagy utazás véget is ért. A reptérről a szálloda felé még kaptam egy kis megerősítést, hisz Miami és Miami Beach néhány részén egy gyors szemrevételezés erejéig átsuhanhattam, kisebb-nagyobb változásokat rögtön észre is vettem, de jó volt érezni, hogy minden mégis ugyanolyan és jó újra itt lenni :)

Az időeltolódás (-6 óra) leküzdésére a legjobb módszer ha az új hely időzónája szerint kezdünk el azonnal létezni, azaz még volt jó pár órám az alvásig, de az is eltelt valahogy. Aztán reggel korán kidobott az ágy, de nem ok nélkül, nagy programom volt: napfelkelte nézés. Ráadásul a 8. emeleti, közvetlen óceánparti erkélyről.

Nem sör. És nem takarja el a napot, mert ő még sehol :)

Így volt egy kis időm balra nézni :)

De aztán ő is előbújt

Aztán kicsit megint elbújt, de jövöget felfelé rendesen

Az erkélyajtóról visszatükröződve sem rossz

És itt van, felkelt, jó reggelt!

Ez pedig a kis szobácska

Tükrös fal, gardrób, meg még konyha is van

Szóval ez volt a tegnap meg a ma reggel, folytatása remélhetőleg holnap, kicsit lemaradásban vagyok, de hát időm, mint a tenger :)