Újra rovom a kilométereket. Tegnap több, mint 8 és ma sem sokkal kevesebb. A lábaim persze kivannak, elszoktak ettől odahaza, párszor megpróbáltam a melóhelyről hazasétálni, de a Szerencs utca látványa kevésbé volt vonzó, mint az itteni környezet. Nem is értem miért :)
|
Kiindulási pont |
|
Irány dél felé |
|
Azért érdemes meg-megállni egy-egy fotóra :) A jobb oldali egyszinteset kérem, köszönöm :-D |
|
Nagy házhoz nagy hajók járnak |
|
Ezek még a napot is eltakarják |
|
Jé, itt vajon a vízen jártam, vagy belegyalogoltam térdig? :) |
|
A vízben gázolás után átgázoltam egy parkolón ahol szerencsére nem gázoltak el - hú micsoda szóhasználat :D -, ahol persze kocsik voltak, így fényképeznem kellett |
|
A parkolón át egyenesen az óceánparti sétányhoz vezetett az út |
|
És ilyen helyeken mentem mendegéltem hosszú kilométereken át |
|
Láttam virágokat |
|
Meg pihenőhelyként szolgáló kis megállókat |
|
Luxus szállodákat |
|
Pálmafákat sok szinttel a föld felett :) |
|
És homokozásra előkészített terepet gyerekeknek |
Aztán egyszercsak - na jó, nem ment ilyen pikk-pakk - megérkeztem a 12. utcához, az ominózus helyhez, ahol annak idején reggelente az iskola kezdése előtt az óceánmegvanemég kitekintéseimet tartottam. Érdekes érzés volt újra ott lenni.
|
Szép, mint volt |
|
Itt sétáltam nap mint nap |
|
A fűben most is fekszenek, mint mindig is |
Szóval jó érzés volt és minden olyan volt, mint régen. Vagyis mégsem. Egy valami, egy nagyon fontos kelléke szintén a reggeleimnek vagy épp délutánjaimnak megszűnt létezni, remélhetőleg csak átmenetileg:
|
A sokszor látogatott Starbucks felújítás alatt... jajj |
|
Mondjuk a kis mókust nem találtam meg, de a pálmafák kb így álltak anno is :) |
|
És persze a kihagyhatatlan... a volt sulim :) Gondolkoztam rajta, de nem mentem be megmutatni magam. Vagy legalább hallatni a nevetésem :D Majd legközelebb :) |
|
A szomszédos drága reggelizőhely viszont bezárt. Na fene, egyszer sem mentem be, így viszont már nem is fogok. |
|
Mindenféle járművel közlekednek az utakon |
|
Köztük olyanokkal is, amitől sárgultam az irigységtől. Mondjuk a nő feje lehetne ennél kicsattanóbban vidám :-P |
|
Aztán enni kellett. Reggelit és ebédet egyszerre, a jól bevált szendvicsező helyen :) |
Aztán megadtam magam és bűnbe estem. Mármint csak akartam. De sajnos nem volt készleten (ma is visszamentem, de ma sem). A fene, muszáj leszek neten megrendelni. Lehet számolgatni, de elárulom... a kis 6-os 64-es 70ezer magyar forinttal drágább otthon. Noormális? Na ezért bírtam csak ki eddig... de most már nehezen :D
|
Ez az ára, plusz 7% áfa (mert az itt ennyi) |
Szóval így más bűnbeesést kellett választanom és persze hamar meglett a megfelelő áldozat. Caramel Frappuccino medium size, yes persze hogy tejszínhabbal... köszi, a nevem pedig Nicole. Nem, kösz más nem lesz :D Szóval végre újra itt és újra vele. Kicsit olcsóbb mint otthon, kicsit finomabb és még a kezem sem fagy meg miközben iszogatom. Örömködés vége, mehet a séta tovább :)
|
Hogy még a nevemet sem tudják rendesen leírni?! :) |
|
Hümm... nem, sajnos nem :) |
|
Ház, kocsi, pálmafa... idilli |
|
Bougainvillea özön |
|
Bazinagy épület :) |
|
Baziszép Ferrari |
|
Ez meg csak úgy jeep |
És igen... ha már arra jártam, miért ne mennék még tovább. Azaz irány Miami Beach legdélibb csücske, a kedvenc parkommal.
|
Kedvenc épület |
|
Valaki itt hagyott egy biciklit :) |
|
Kókuszgolyók (igen Szabi golyók, nem diók! :-P ) |
|
Valami járművek |
|
És igen, itt van: a legkedvencebb kőágyam a pálmafák tövében :) |
A sok megszokott és jól ismert, hisz rengetegszer jártam itt, egy újdonság is fogadott. Végre megnyílt a móló, amire mindig ki akartam menni. Na már ezért megérte visszajönni :)
|
A móló bejárata |
|
Na ezért is jó, hogy megépítették, mert visszanézve látni lehet ezt |
|
Lenézve a vízre pedig ezt |
|
Huhh, előre nézve pedig ezt :) És nem a zöld pólósra gondolok :D |
|
A móló melletti sziklák még messzebbre benyúlnak |
|
Tényleg kellett ez a móló. Csodaszép! |
|
Ha már ennyit emlegettem, na ő épült ide |
|
Méghozzá ilyen lábakon áll |
|
És búcsúzóul a kimaradhatatlan látványosság :) |
Hosszú séta volt, de jól eső (a lábaim persze nem feltétlenül ezt gondolták). A mellkasom leégett, sőt a medálom meg bele, az arcom meg a karom viszont csak picikét (máig :D). Meleg volt, de nem panaszkodom, erre vágytam és élveztem is (majdnem mindig :)
Szóval ennyi volt a tegnap. Holnap meg jöhet a ma. De mondjuk otthon már ma is holnap van, addigra meg holnapután lesz. Bár a blog otthoni elolvasásához képest már tényleg holnap. Na jó, hagyjuk is, túl pihent vagyok már úgy látszik :)
;)
VálaszTörlésNe ítéld el a többieket :-( Nem biztos, hogy mindenkinek ekkorát kell ugrani.
VálaszTörlésA Te utazásod viszont garantáltan izgalmasabb :-)
@Berci: nem ítélek el senkit. Csak szeretném ösztönözni azokat, akik nem mernek egy lépést sem lépni, hogy hajrá, csak bátran ;)
TörlésNagyon irigykedem!:)de jó látni , hogy jól érzed magad!
VálaszTörlés