Sétafika projekt elindítva

Újra rovom a kilométereket. Tegnap több, mint 8 és ma sem sokkal kevesebb. A lábaim persze kivannak, elszoktak ettől odahaza, párszor megpróbáltam a melóhelyről hazasétálni, de a Szerencs utca látványa kevésbé volt vonzó, mint az itteni környezet. Nem is értem miért :)

Kiindulási pont

Irány dél felé

Azért érdemes meg-megállni egy-egy fotóra :)
A jobb oldali egyszinteset kérem, köszönöm :-D

Nagy házhoz nagy hajók járnak

Ezek még a napot is eltakarják

Jé, itt vajon a vízen jártam, vagy belegyalogoltam térdig? :)

A vízben gázolás után átgázoltam egy parkolón ahol szerencsére nem gázoltak el
- hú micsoda szóhasználat :D -, ahol persze kocsik voltak, így fényképeznem kellett

A parkolón át egyenesen az óceánparti sétányhoz vezetett az út

És ilyen helyeken mentem mendegéltem hosszú kilométereken át

Láttam virágokat

Meg pihenőhelyként szolgáló kis megállókat

Luxus szállodákat

Pálmafákat sok szinttel a föld felett :)

És homokozásra előkészített terepet gyerekeknek

Aztán egyszercsak - na jó, nem ment ilyen pikk-pakk - megérkeztem a 12. utcához, az ominózus helyhez, ahol annak idején reggelente az iskola kezdése előtt az óceánmegvanemég kitekintéseimet tartottam. Érdekes érzés volt újra ott lenni.

Szép, mint volt

Itt sétáltam nap mint nap

A fűben most is fekszenek, mint mindig is

Szóval jó érzés volt és minden olyan volt, mint régen. Vagyis mégsem. Egy valami, egy nagyon fontos kelléke szintén a reggeleimnek vagy épp délutánjaimnak megszűnt létezni, remélhetőleg csak átmenetileg:

A sokszor látogatott Starbucks felújítás alatt... jajj

Mondjuk a kis mókust nem találtam meg,
de a pálmafák kb így álltak anno is :)

És persze a kihagyhatatlan... a volt sulim :)
Gondolkoztam rajta, de nem mentem be megmutatni magam.
Vagy legalább hallatni a nevetésem :D Majd legközelebb :)

A szomszédos drága reggelizőhely viszont bezárt.
Na fene, egyszer sem mentem be, így viszont már nem is fogok.

Mindenféle járművel közlekednek az utakon

Köztük olyanokkal is, amitől sárgultam az irigységtől.
Mondjuk a nő feje lehetne ennél kicsattanóbban vidám :-P

Aztán enni kellett. Reggelit és ebédet egyszerre,
a jól bevált szendvicsező helyen :)

Aztán megadtam magam és bűnbe estem. Mármint csak akartam. De sajnos nem volt készleten (ma is visszamentem, de ma sem). A fene, muszáj leszek neten megrendelni. Lehet számolgatni, de elárulom... a kis 6-os 64-es 70ezer magyar forinttal drágább otthon. Noormális? Na ezért bírtam csak ki eddig... de most már nehezen :D

Ez az ára, plusz 7% áfa (mert az itt ennyi)

Szóval így más bűnbeesést kellett választanom és persze hamar meglett a megfelelő áldozat. Caramel Frappuccino medium size, yes persze hogy tejszínhabbal... köszi, a nevem pedig Nicole. Nem, kösz más nem lesz :D Szóval végre újra itt és újra vele. Kicsit olcsóbb mint otthon, kicsit finomabb és még a kezem sem fagy meg miközben iszogatom. Örömködés vége, mehet a séta tovább :)

Hogy még a nevemet sem tudják rendesen leírni?! :)

Hümm... nem, sajnos nem :)

Ház, kocsi, pálmafa... idilli

Bougainvillea özön

Bazinagy épület :)

Baziszép Ferrari

Ez meg csak úgy jeep

És igen... ha már arra jártam, miért ne mennék még tovább. Azaz irány Miami Beach legdélibb csücske, a kedvenc parkommal.

Kedvenc épület

Valaki itt hagyott egy biciklit :)

Kókuszgolyók (igen Szabi golyók, nem diók! :-P )

Valami járművek

És igen, itt van: a legkedvencebb kőágyam a pálmafák tövében :)

A sok megszokott és jól ismert, hisz rengetegszer jártam itt, egy újdonság is fogadott. Végre megnyílt a móló, amire mindig ki akartam menni. Na már ezért megérte visszajönni :)

A móló bejárata

Na ezért is jó, hogy megépítették, mert visszanézve látni lehet ezt

Lenézve a vízre pedig ezt

Huhh, előre nézve pedig ezt :) És nem a zöld pólósra gondolok :D

A móló melletti sziklák még messzebbre benyúlnak

Tényleg kellett ez a móló. Csodaszép!

Ha már ennyit emlegettem, na ő épült ide

Méghozzá ilyen lábakon áll

És búcsúzóul a kimaradhatatlan látványosság :)

Hosszú séta volt, de jól eső (a lábaim persze nem feltétlenül ezt gondolták). A mellkasom leégett, sőt a medálom meg bele, az arcom meg a karom viszont csak picikét (máig :D). Meleg volt, de nem panaszkodom, erre vágytam és élveztem is (majdnem mindig :)

Szóval ennyi volt a tegnap. Holnap meg jöhet a ma. De mondjuk otthon már ma is holnap van, addigra meg holnapután lesz. Bár a blog otthoni elolvasásához képest már tényleg holnap. Na jó, hagyjuk is, túl pihent vagyok már úgy látszik :)